Egy CSeres srác, Yoko felajánlotta mailben, hogy ad infót Baliról, ha találkozunk. Szuper! Semmi fogalmam semmiről. Általában érkezés után gyűjtöm be az utazási irodák prosijait és az azokban ajánlgatott drága körutakat másolom le tizedáron egyéni szervezésben. ezt akkor most megspórolom, sőt, pontosabb infóra cserélem. A srácnak utazási irodája van, turistákat fuvaroz főállásban.
Találkozunk és rögtön azzal kezdi, hogy bárhova elvisz, mert egész délután ráér.
De jó arc! : )
- Szuper vagy, csak akkor mondd el a lehetőségeket, mert ez az első napon Balin és még nem tudom, egyáltalán mik itt a látnivalók.
Van itt mindenféle. Mondjam, merre menjünk és akkor mondja, mi van arra. Nem tudom, merre menjünk, ember, mert hiszen nincs a birtokomban a döntéshozatalhoz szükséges információmennyiség. Valami javaslat? Semmi. Akkor menjünk arra, amerre az utasaidat szoktad vinni. Őket arra viszi, amerre mondják. Hát jó, így nem jutunk előre.
Akkor csak mutasson valamit. Bármit. Na, ebből az lett, hogy tanácstalanul hallgatott. Mondom, mesélj akkor egy kicsit Baliról meg a látványosságokról, esetleg mutass egy térképet és akkor kitaláljuk. Hát, sok látványosság van, attól függ, hogy mit akarok megnézni. Mondom, még nem tudom, hiszen azért találkoztunk, hogy infót adj, ahogy ajánlottad. Előbb adj tájékoztatást, aztán meg fogom tudni mondani, mit akarok megnézni. 1 perc csend. Jajnekem. Turizmusban dolgozik és nem tudja 3 mondatban összefoglalni a látnivalókat?! Nem lesz hosszú életű a vállalkozása. . . Mondom, akkor menjünk a legközelebb eső látványossághoz. Jó, de templomot akarok vagy mit? Igen, vazzeg, templomot. Jézusom, hogy lehet valaki ennyire ennyire?! Jó. Templom. Ezzel elindulunk.
Kis idő múlva megkérdezem:
- Akkor most hova megyünk végül?
Erre kétségbeesett arccal lefékez:
- Nem akarsz a templomhoz menni?
- De! Csak szimplán kérdezem, hogy hova megyünk. Hogy tudjam, hogy hol vagyok és mit bámulok épp.
- Az Ulu Watu templomhoz megyünk.
Nehéz szülés volt. Közben a srácnak ezer telefonhívása akad, csoportokat szervez, alig beszélgetünk. Egyszer csak megáll az autóval, fülén a telefon, odaszól nekem:
- Ez itt Padang Padang.
- Jó. - mondom és ülök tovább. Az út mellett lenézve egy strandot látok. Biztos nagyon népszerű.
Pár perc elteltével kezdek gyanakodni, hogy ez itt egy lényeges helyszín, mert csak nem megyünk tovább. Kiszállok, látom, hogy pár turista fotózza a strandot. Hát jó. Abból baj nem lehet, ha csinálok egy pár képet, bár fogalmam sincs mit tud ez a strand. A srác is kiszáll a kocsiból nemsokára. Kijelenti, hogy csinál rólam fényképet a gépemmel. Jó, csinájjá. Csinál. Telefon közben a fülén.
Visszaszállok, továbbmegyünk, a srác megint telefonál. Végre leteszi.
Megkérdezem:
- És különben miért volt érdekes ez a strand?
- Hát Julia Roberts miatt. Itt forgatták az Ízek, imák, szerelmek filmet.
Mi lett volna, tündérfiú, ha ezt még ott közlöd velem? Akkor lehet, hogy legalább rendesen megnéztem volna. Szuper idegenforgalmi szakember a csávó. De csupa jóindulat és aggódó tekintet, hogy szolgáltasson, a legjobb szándék vezérli és különben is magánszorgalomból fuvarozgat, szóval mosolygok és értékelem, amit látok, nem sírok amiatt, amiről lemaradok.
Hamarosan megérkezünk a templomhoz. Úgy illik, hogy én fizessem a belépőjét. De kiderül, hogy a helyiek itt ingyen jöhetnek be.
A templom szép. Ez az egyik híres hely, amit a Baliról készült képeken általában látni lehet.
Pici szentély egy hihetetlen magas, függőleges sziklán, pont a tenger felett. Bemenni persze nem lehet, de bentről nem is lenne ilyen látványos. Faggatom közben a srácot. Nem túl bőbeszédű. Annyit azért végül megemlít, hogy ide különben este kellett volna jönnünk, mert napnyugtakor a legszebb. No comment. Tudom, hogy az én hibám, hiszen ő megkérdezte, hova akarok menni, csak én nem készültem ideutazás előtt, mert azt hittem, hogy ha találkozom egy helyi utazási irodással, aki azzal keresett meg CSen, hogy ad infót a szigetről, akkor majd fogom tudni, hogy ebbe a templomba este jöjjek.
Megerőltetem magam és nem vágok pofákat, hiszen csupa jóindulatból segít nekem. És tényleg olyan kedves és igyekvő.
Igyekvő. Több értelemben. A templomon átrohanunk, olyan, mintha időre sietnénk valahova. Vagy mintha ezek a lényegtelen részei lennének a templomnak és sietünk a lényeghez. Bizalommal követem. Még jó, hogy csináltam pár képet útközben, mert a következő pillanatban azt látom, hogy veszi le magáról a kötelező sarongot. Megérkeztünk a kijárathoz. Szép. Én elhiszem, hogy heti kétszer jár itt és unja, de azért hagyhatta volna, hogy körülnézzek rendesen.
Továbbautókázunk. A titkos strandra megyünk. Hmm. Erről már hallottam valamit. Kérdezem, miért titkos. Mert nemrég fedezték fel és még kevesen tudnak róla. Ja, tényleg! Emlékszem. Valaki mesélte, hogy ő is járt itt. A strand nem túl extra, de legalább van belépődíj.
Este még elvisz a turistaközpontba, Kuta Beach-re, aztán még együtt is vacsorázunk. Elképesztő jóindulat és segítőkészség sugárzik a srácból. Csupa szolgálat és szeretet. Alig beszélgettünk, de nehéz lenne nem kedvelni. Egyszerűen egy velejéig jó ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése