Jogja

2013 július 3-5.

Yogyakarta nevét hivatalosan Y-nal kell írni, amit J-nek kellene ejteni, de DZS-nek ejtik, pedig akkor J-vel kellene írni. De itt a szabályok és a "kell" senkit nem zavar, ezért inkább elkezdtek két hivatalos verziót használni. Az állomáson például J-vel szerepel a város neve, de a térképeken Y-nal.

A lakók többsége a becenevén szólítja a várost. Én is ezt használom. JOGJA.

Vendéglátóimmal minden este együtt vacsoráztunk, és mindig más-más helyre vittek. Igazán mázlista vagyok! Hálám jeleként én fizettem a kajálásainkat.

A legérdekesebb étterem egy olyan hely volt, ahol listára kellett feliratkozni, hogy bejussunk. Csak mint New York-ban, amikor egy újabb luxusétterem nyílik meg. Odamentünk, feliratkoztunk a listára, majd leültünk a várakozók mellé mi is. Közel egy órát vártunk, ami európai szemmel baromság, de itt egyébként is ennyit kell várni rendeléstől számítva az ételre, szóval nagyjából hozzá vagyok már szokva. Az idő gumi. Mondják a helyiek, és így is tekintik.

Szóval vártunk egy órát, mire felszabadult egy asztal a számunkra. A hely zsúfolásig volt tömve helyiekkel. Turista természetesen sehol. Nem hiszem, hogy hirdetik a helyet valahol is. Meg hát távol voltunk a turistanegyedtől. A ránézésre puccos fogadtatás miatt már épp kezdtem volna aggódni, hogy milyen drága hely lesz, de aztán megláttam az étlapot és elképedtem. Pont ugyanolyan olcsó minden, mint máshol. Na jó, árnyalatnyit drágább.

A hely extra érdekessége, hogy a tulajdonosa fogalom a városban. A hölgy, Raminten valójában úr. Magyarul transzvesztita. 

Azt a küldetést tűzte ki célul, hogy melegeknek ad munkát pincérként, mivel más munkahelyeken nem szívesen látják őket. Ahhoz képest, hogy mennyi ladyboy (lánynak öltözött fiú) mászkál az úttesteken pénzt kéregetve az autósoktól, nem könnyű a helyzetük. Állítólag Jogja az egyetlen hely az országban, ahol a lakók nyitottak és befogadóak. Meg gondolom Bali is ilyen lesz a tömérdek turista hatására. 

Mindenesetre a kaja nagyon jó itt és a kiszolgálás is tökéletes, úgyhogy a helyiek gyakran járnak ide.

Még rögtön az első estémen belefutottam egy ingyenes kulturális fesztiválba Jogja óvárosában. Különböző tartományok táncait és zenéjét és jellegzetes hagszereit tudtam megismerni.

Egy másik nap városnézésre mentem.

Jogja belvárosa viszonylag nagy. A sétálóutca, ami 3 sávos és tele van autókkal (de lehet közöttük sétálni, szóval mit kötözködöm) 3 km hosszú. Indonéziában különben minden 3 km-re van, akárkitől akármit kérdez az ember. ez a 3 km néha 200 méter, néha 1 km valójában. A Malioboro utca valóban 3 km. Végestelen végig üzletekkel. Turistáknak. 

Az utca végén található a hajdani szultáni palota és a kormányzói épületek. Jogja az egyetlen tartomány Indonéziában, ami máig független és a szultáni jogkör örökléssel adódik tovább.

A Taman sari, a vizipalota volt a szultán feleségeinek lakhelye. Külön medence a szultán lányainak és feleségeinek rituális fürdőikhez, A feleségek medencéjére a szultán a tornyából rá lehet látni. Így a szultán esténként a fürdőzők megtekintése után választotta ki aznap esti játszópajtását.

A vizipalotánál csatlakozott hozzám egy helyi lányka, aki idegenvezetőnek tanul és gyakorlás céljából ingyé akart kísérgetni. A palotán kívülre is eljött és megmutogatta a föld alatti mecsetet, ami hajdanán vízzel volt körülvéve. Meg megmutatott egy speckó helyi mandarin bokrot, amin 1 cm-es mandarin nő. Ezt a gyümölcsöt kell elmaszatolni a körmön, és pár perc múlva a cukros lé megszárad és olyan lesz, mint a körömlakk. Ki is próbáltam és valóban olyan fényes. És nem ragad. Teljesen kemény és száraz. Úgy egy óra múlva gondoltam, hogy letörlöm. Nem jött. Pontosan úgy viselkedett, mint a körömlakk. Hártyaként lehetett lehúzni. Viszont, tiszta vízzel IS lemosható. Mekkora cucc már! Tök jó!

Kota utcái

A tömegközlekedés nagyon hasonlít a jakartaira. Annyi különbséggel, hogy itt áttekinthetetlenek a buszjáratok. És nem oda-vissza járnak, hanem körbe. Így a szállásomtól a belvárosig 30 perc volt az út, de hazafelé körbe kellett kerülnöm a várost másfél óra alatt. A busz zárt rendszerben üzemel, tehát korlátlan átszállást tartalmaz a jegy, amíg az ember el nem hagyja a folyosókat. Itt van a buszon megmondóember, meg a megállóban is állnak tanácsadók, mert még a helyiek sem látják át a rendszert. Ami nagyon tetszett, az az, hogy az idő gumi, az utasok toleránsak és ezért senkit sem zavar, hogy a busz menet közben betér a benzinkúthoz tankolni.