Jakarta szülinapja

2013 június 29.

Jakarta reptere 35 km-re van a belvárostól.

A Lonely Planet (nagyon nagyon híres útikönyv sorozat) és egyéb internetes fórumok (Tripadvisor, stb) szerint reptéri busszal lehet bejutni a városba. Este 6-ig. Utána lehet taxit bérelni. Mivel a gépem este 10-re volt kiírva, és taxira nem akartam költeni (minden elszórt fillér közelebb visz ahhoz az időponthoz, amikor újra munkát kell keresnem), úgy döntöttem, ha az információk a valóságban is helyesnek bizonyulnak (mert a Lonly Planet is tévedhet : ) megint az az optimizmus), akkor a reptéren várom meg a reggeli első buszt. 

Azért bízva a jószerencsében és a CS-ben, feldobtam egy hirdetést a Couchsurfingre, hogy a reptéren készülök csövezni, ha esetleg valaki arra jár vagy a közelben lakik, örülnék, ha kimentene és szállást ajánlana. Azt sejtettem, hogy a reptéren lesz wifi és tudok majd kommunikálni.

Mikor 11 után landolt a gép, azonnal felcsatlakoztam a netre és már ott is várt az üzenet egy CSertől: A reptér közelében tölti az estét a haverjaival, ha gondolom, felvesz és tud szállást is adni. 

Szuper!

Közben azért érdeklődtem a reptéren a buszokról és kiderült, hogy a reptéri busz hajnali 1-ig jár. Köszönjük a pontos információt Lonely Planet és társai.

Vendéglátóm, Buby éjfél után vett fel. Elmondta, hogy van egy panziója, ahol tud nekem ingyen szobát adni, csak az a gond, hogy nem találja a kulcsát, a gondnok meg ilyenkor alszik, és ha nem vagyok túl fáradt, a felébresztése helyett inkább maradjunk mi ébren, aztán majd reggel 6-kor elfoglalom a szobát. Elég fáradt voltam, de a srác már így is jó nagy szívességet tett azzal, hogy kimentett a reptérről, és nem akartam pofátlan lenni, úgyhogy belementem a virrasztásba. Buby kitalálta, hogy mivel ő imád éjjel vezetni (később, a forgalom láttán meg is értettem, miért), menjünk el Bodor-ba, ami innen 60 km-re van és éjjel is mozgalmas város. Jó. Menjünk. 

A srác hihetetlenül udvarias és tiszteletteljes volt. Nagyon jót beszélgettünk a kocsikázás alatt. Hajnalban aztán megkaptam a szobámat és ledőltem aludni.

Este Buby értem jött és a barátaival, Dewy-vel és Gerry-vel (akik egy nagyon fiatal házaspár, friss gyerekkel) elmentünk a Jakarta Fesztiválra.

Jakarta épp születésnapját ünnepli. Asszem 485 vagy ilyesmi.

A nemzeti emlékmű körüli parkban búcsúra emlékeztető látvány fogadott. A park akkora, mint a városliget, csak fák nélkül. Mindenhol emberek, árusok, papírsárkányt eregető gyerekek (de rengeteg), nézelődők, bábjátékosok, "majom a biciklin" előadók (ez nagyon állatkínzós), kígyóbűvölők, hastálcáról italokat és rágcsálnivalókat árusító sétabüfék. Meg szemét. Szanaszét. Mindenhol.

Volt valami fénycsóvákkal díszített előadás is, amire többen próbáltak nekünk meg másoknak jegyet eladni, de sikertelenül, mivel volt egy hely a parkban, ahol az előadást kívülről is lehetett látni és hallani. És az indonézek annyira olyanok mint a magyarok! Minek fizessenek valamiért, amit ingyen is megkaphatnak?! : D

A parkban még belecsöppentünk egy ijesztőnek szánt, de nagyon gagyi fekete-mágia-show-ba, ahol először egy álmos kígyóval próbálták borzongatni az idegeket, de látszott, hogy a kígyó alig várja, hogy visszategyék a ládájába, aztán pedig a nézők szeme láttára meggyilkoltak valakit. LOL. Ja, persze, arra az egy pillanatra, amíg elvágták a torkát, le volt takarva lepellel. A nézők egy része persze komolyan vette. Pedig annyira világosan látszott, hol és mikor csinálták a trükköket.

Utána még egy éjjeli vacsora várt ránk, ahol furcsábbnál furcsább, de nagyon finom ételekkel ismerkedtem meg. Ezekről majd írok is még. Az indonéz konyha szuper!