Egyedül

Mivel este előrelátóan vettem reggelit magamnak, ma sem kell kimozdulnom, ha nem akarok. És én nem akartam. Csak hevertem a teraszon és hallgattam tovább a hangoskönyvet. Még jó, hogy 12 órányi a szöveg, talán kitart estig kis szünetekkel. Időnként átvonszoltam magam a bambuszágyról a függőágyba, vagy onnan a hintaszékbe, de alapvetően az egész napot a regény szereplőivel töltöttem valahol nagyon messze egy sokkal szervezettebb, számomra is érthető nyelven beszélő világban. Mindig zavart, ha nem értettem a körülöttem beszélőket, ezért is tanultam meg olyan lelkesen több nyelvet. De az a thai nyelv. . . Hát ez nem vonz.

Estére összeszedtem magam. Szinte már kedvem volt embereket látni. elvileg ma már véget ért a Songkran, talán a turisták is leálltak a fröcsköléssel.

Betúráztam a városba. Útközben találkoztam egy bocival, elhaladtam pár fűkunyhó mellett, jobban szemügyre vettem a labilis kis bambuszhidat (az ember komolyan elgondolkodik első átkelés előtt, hogy nem kéne-e inkább a híd alatt átúsznia), élveztem a mosolygós és kedves emberek társaságát az utcán. Hihetetlen. Milyen hely ez?!

Olyan hatása van a falunak, mintha a békére és szeretetre vágyó hippik utolsó menedékként itt ragadtak volna a vietnámi háború elleni protestálásuk után. Mintha a Hair szereplő között járnék. És az az érdekes, hogy az éjszakai túra is olyan biztonságosnak tűnt előző este. Olyan béke van itt, hogy érezni lehet a levegőben. Itt tuti nincs bűnözés. Ide azért jön az ember, hogy kiszakadjon a rideg valóságból. Csodálkozom, hogy nem érzem sehol a fű szagát. Ide az illene. Simán azt várná az ember, hogy mindenki be van állva, azért ilyenek. De nem. Vagy lehet, hogy mégis, de az utcán tilos a dohányzás, szóval nem látni.

Csak simán jó itt lenni.

Az árak normálisak, minden ki van írva, nem kell azt lesni, ki akar lehúzni.

A sétálóutca - mint mindenhol máshol is - éjszakára piaccá és büfésorrá változik. Mennyi mennyi színes dolog! Már Bangkokban beszereztem az első színes, csigás-gyöngyös-köves bokaláncomat, de már látom, hogy ez a hely hatással lesz rám. Szinte ciki konszolidált ruhákban sétálni. És a hajam is milyen kommersz. Sehol egy borotvált folt, sehol egy raszta tincs.

Körbesétáltam a faluban. Hallottam, hogy van a környéken valami meleg vizű gyógyvíz forrás, meg lehet elefántokkal fürdeni a folyóban, meg vannak a környéken zsiráfnyakú törzsek. Gondoltam, másnap felpattanok valami helyi buszra, ahogy szoktam, és körülnézek.

Optimista elképzelés volt, mivel itt, a világ végén, pár kilométerre Burma határától nem nagyon van hova tömegközlekedni. Főleg, mivel a környék gyönyörű, így a turisták előszeretettel pattannak bérelt motorokra és furikázzák be a környéket egyedül. Bal oldalon. Ami nekem még mindig idegen, a thai közlekedés stílusa meg alapból életveszély, szóval nem nagyon akaródzott motorozgatni. Főleg nem egyedül.

Benéztem pár utazási irodába, de elég drága kirándulásaik voltak, és amikor említettem, hogy egymagamegyetlenke lennék, csak vihogtak, hogy neeem, neeem.

Ezt az "only one person?!?!?" döbbenetet már kielemeztük Krabiban a 2 német lánnyal, akik szintén többször szembesültek azzal, hogy az egyedülálló női utazókat a helyiek megpróbálják elrejteni (leghátsó bungalló, legkisebb szoba, stb), meg alapvetően furcsállják, hogy pasi nélkül életben marad egy nő. Szóval nem ütött szíven a reakció, de azért nem ígért túl sok jót. Az ötödik visszautasítás után beláttam, hogy ez reménytelen. Próbálhatok haverkodni a szálláson, hátha tudok csatlakozni motorosokhoz. Társaságban azért mégsem olyan gáz még a bal oldali közlekedés sem. Legalább van, aki mentőt hív, ha mégis elütnek : )


Találtam is 2 brigádot, az egyik a vízesésekhez indult, a másik a forráshoz. Megbeszéltünk egy időpontot délutánra a forrásosokkal. Persze elkerültük egymást. Közben nyilván lecsúsztam a másik társaságról. Hát ez van.

Szóval se csomagtúra, se társaság, se tömegközlekedés. Akkor letöltöm a következő részt a hangoskönyvből és visszavonulok.

Végülis én akartam egyedül lenni, nem? Nem várhatom el a Sorstól, hogy pillanatok alatt alkalmazkodjon megváltozott igényeimhez.

Megkaptam, amit akartam.

Tessék élvezni a magányt! : )