A Songkran fesztivált minden évben április 13-tól tartják Thaiföldön.
Április 13-a az tradicionális buddhista időszámítás szerinti év utolsó napja.
Mint más népek is, tavasszal a megtisztulást, a termékenységet, az új ébredést, új életet, a tél elmúltát ünneplik. Igaz, hogy a XX. században áthelyezték a hivatalos évkezdetet január 1-re, de továbbra is a tradicionális újév maradt a legfontosabb ünnep Thaiföldön.
Az ünnepségek fő középpontja a régi-új főváros, Chiang Mai. Azért régi, mert ma már Bangkok a főváros. És azért új, mert a neve ezt jelenti. Ugyanis van egy még régebbi főváros, ami a XII. század előtt volt Sziám fővárosa, ez pedig Chiang Rai. A chiang várost jelent, a rai pedig királyit. (Az nem teljesen tiszta, hogy összesen hány fővárosuk volt és melyik mikor, meg lehet, hogy királyságonként volt 1-1, de ennek majd még utána nézek.)
Az ország többi részén is ünnepelnek, minden bezár, mindenki szabadságra megy, de a legtöbben mégis Chiang Maiba jönnek.
Az ünnepség egyik napján a legfontosabb Buddha szobrot (ami Chiang Maiban található) körbeviszik a városban (mintha lenne a keresztényeknek is egy ilyen ereklye-körbehurcoló tavaszi szokása... LOL). A többi napon esznek, isznak és locsolkodnak. Igen, locsolkodnak. Mondja már valaki, hogy az egész világ nem egy népből szakadt ezer felé, hogy nem ugyanaz a gyökere minden vallásnak és szokásnak. De komolyan.
Szóval locsolkodnak. Mint a magyarok és a lengyelek (és még biztos mások is, de ennek most nem járok utána). Annak, aki nem szereti a húsvéti locsolkodást (mint pl. én), nem tanácsos Songkran idejére Thaiföldre utazni.
Én, aki húztam a számat a virágspriccelőből rámpermetezett 1 ml vízre hajdanán, eljöttem ide, a Songkran középpontjába. Mentségemre legyen mondva, nem tudtam, mit teszek.
Azt hittem, majd szemlélődőként megtekintem a hagyományokat ünneplő thaiokat és csinálok pár képet, aztán megnézem a város nevezetességeit és továbbállok.
Április 12-án reggel érkeztem. Mekkora mázli! Még nem kezdődött el a 6 napig tartó hepaj. Szárazon megúsztam a csomagommal együtt a szállásomig. Egy helyi CSernél laktam, aki úgy néz ki, mint egy indián, turistáknak szervez programokat és tök jól beszél angolul.
Hosszú távon vendégeskedik nála 2 angol és egy szlovén lány (albérlők), meg nem sokkal utánam megérkezett egy amerikai csajszi is, meg este még 4 másik lány. Tiszta hárem.
Az amerikai lánnyal délután nekiindultunk megnézni, mi van a városban.
Hát erre nem számítottam!!!
emberek ezrei az utcán vízipisztollyal, vödrökkel felszerelkezve. Helyiek óriási hordók mellett állnak az őt szélén és locsolják vödörrel az arra haladó gyalogosokat és járműveket. Furgonok kocsikáznak körbe a város körútján rakterükön hordóval és vízipisztolyos emberekkel, akik a kocsiról locsolják a sétálókat és az út szélén állókat. Vödörrel. Nem virágpermetezővel. Mentségükre legyen mondva, otthon áprilisban hideg van a húsvéti jópofizáshoz (meg ott csak a nőket szívatják). Itt meg 40 fok van délben és éjjel sem megyünk 30 fok alá. És mindenki mindenki ellen.
A dolog nehezen leírható. Fényképeket sem készítettem, miután az első próbálkozások alkalmával valaki vigyorogva célba vette és lespriccelte az iPodomat (az kéne még, hogy ez is tönkremenjen), úgyhogy onnantól zacskóban figyelt a táskámban, de aztán az egyik angol vízálló gépe megmentette az ürességtől a fényképalbumomat.
Megjegyzem, a zacskó és a táska nem védett semmitől. Még fél órája sem hagytam el a házat, de már bugyiig vizes voltam és csorgott a hátizsákomból a víz. Itt nem szaroznak. 5 literes vödör, zsupsz a fejedre a víz. Arcba a vízipisztollyal. Nem gond. Úgy 10 percig hittem azt, hogy én itt külső szemlélő maradhatok (utálooooom a vizes játékokat!), de aztán vettem egy vízipisztolyt.
Nem minden nap van alkalma az embernek egy több tízezer résztvevős pacsa-csatában részt vennie!
Fegyverboltok az utcán. Támadáááááás a taxira! Egyszerre vagy vadász és áldozat. Vödörrel mindenki mindenki ellen. |
Ázott verebek |
A folyó, ahonnan a vizet nyertük. Mocskos, zöldes-sárga. Ha ebből nem lesz tífusz, hepatitisz, hasmenés vagy szemgyulladás... |
Arcok az utcán... Támadás több irányból |
A genya része az volt a dolognak, hogy a 30 fokos folyóvízet sok helyen jégtömbökkel hűtötték le, hogy jobban sikítsanak az áldozatok. Miután csurom víz az ember, egy újabb pár literes zuhany már meg sem kottyan. Na, de ha az a víz 10 fokos. . .
Az esernyő nagyon hasznos : ) Megjött a jeges! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése