Zsiráfnyak és bambuszcsónak

Vicces, hogy mennyire mások az ember igényei a környezettől függően.

Amíg barátságtalan emberek között voltam, egyedül akartam lenni. Most, hogy mindenki kedves és boldog, emberekkel akarok lenni.

Lehet, hogy gyakorolnom kéne egy kicsit a külső tényezők általi befolyásoltság redukálást? Újra elgondolkodtam a Vipassana meditáción (erről majd később beszámolok). De pillanatnyilag elég volt az egyedüllétből, társagára vágyom.

Elsétáltam egy utazási irodához és csodák csodájára volt épp egy 3 fős csoportja másnapra, akiknek az indulása attól függött, lesz-e egy negyedik. Hát akkor leszek. Igaz, hogy drága, de le van tojva. Egyedül nem tudok eljutni a helyszínekre, kihagyni meg nem akarom őket.

Másnap reggel 7:30-ra volt kitűzve a találkozó. Jó korán elindultam, mert nem volt már készpénzem, kellett felvenni automatából. New York-i kellemetlen tapasztalataim után előrelátóan 3 bankkártyával érkeztem Ázsiába. Ha véletlenül egyet is letiltanak, legyen hova nyúlni. De nem hittem, hogy tényleg be fog következni, amitől tartottam.

Beütöm az összeget az ATM-en, várok, visszautasítva. Biztos helyi probléma. Következő ATM. Visszautasítva. Következő. Szintén. Ezt nem hiszem el!!!! Pár napja még vásároltam a neten ezzel a kártyával. És persze a másik 2 kártyám nincs a zsebemben, mert minek is hurcolnám az egész napos kirándulásra. Szóval spuri vissza a szállásra (15 perc kocogás hegynek fel, majd 10 hegynek le), bankkártyák felnyalábolása, ATM, huhh, ad pénzt. Majd este felhívom a Rafit és visszakapcsoltatom a kártyát. Gondolom, azért tiltották le (megint), mert gyanús tranzakciót észleltek. Jah, felettébb gyanús, ha az ember külföldön használja a kártyáját. Mert mire is van a Visa meg a MC Classic, ha nem arra, hogy az ember külföldön használja. . . (Zárójeles megjegyzés: estére letiltották a másik kártyámat is. Hja, milyen gyanús, hogy megpróbálok pénzhez jutni ugyanott 2 kártyával, hibátlanul használva mindkét kártyám pin kódját. Grr! Szerencsére csak egy telefonomba került és mindkettőt visszaaktiválták.)

Szóval útra keltünk. A kirándulás első állomása egy kilátópont volt, aztán meglátogattuk a Black Lahu hegyi falut, ahol az emberek nomád körülmények között élnek, és a helyi sámán a fő tanácsadó és orvos. Érdekes az építkezési stílus errefelé. Paiban is többnyire oszlopokon állnak a házak, de azért ott vannak talajra épült kunyhók is. Itt viszont minden ház panorámás és legalább egyik oldalán 2 méterrel van a föld felett. Külön helyiség szolgál főzésre és egy másik alvásra. a házak fából épültek, falaik pálmalevélből font paravánok, vagy deszka. a lakosok furcsa, télapó-puttony-szerű kosarakat hurcolnak a hátukon, meg csak hevernek egész nap.

Fekete Lahu falu

A falu után egy hegyi szentélyhez autókáztunk, aztán továbbmentünk a tartomány fővárosába, Mae Hong Son-ba, ahol megnéztünk pár templomot meg megebédeltünk.

Mae Hong Son

Az útitársak kellemesek voltak. Egy francia srác, aki először barátságtalannak tűnt, de aztán kiderült, hogy csak bélfertőzésben szenved : ) A másik 2 ember egy thai házaspár volt Phuketből és tök jól beszéltek angolul, úgyhogy volt helyi tolmácsunk : D

Délután következett a lényeg. A zsiráfnyakúak. 

Afrikában élnek olyan törzsek, akik fémkarikákat pakolnak a nők nyakára, évente mindig többet és többet, így a nők nyaka fokozatosan megnyúlik és a végén fél méteres zsiráfnyakuk lesz. Az afrikai törzsek esetében ez azért veszélyes - állítólag, - mert a karikák miatt elgyengül a nyak izomzata és nem tudja megtartani a fejet, ha eltávolítják a nyakmerevítőket. Tehát hűtlenség gyanúja esetén egész könnyű megszabadulni a feleségtől. . .

A thai zsiráfnyakúak kicsit szolidabban nyomják. Itt nem nyújtják olyan hosszúra a nyakat, és nem is a csigolyák deformálódnak. Elmagyarázták nekünk, hogy a nyakperecek miatt igazából csak a váll izmai csúsznak lejjebb fokozatosan és ha leszedik az abroncsot, az izmok lassan visszamásznak a helyükre. Lassan. Láttam olyan csajszit, akinek nem volt a nyakán abroncs, mégis olyan volt a tartása, mintha lenne. És hosszú volt a nyaka. Szóval valóban nem halálos leszedni.

A legenda szerint azért viselték a nők a nyakabroncsot, hogy megvédjék magukat a hegyi tigrisek támadásától, amíg a falubeli férfiak vadászni mentek. Mert a tigris csak a nyakba harap. Ha oda nem tud, hazamegy : D

Akkor már logikusabb a hűtlenséges nyaktöréses sztori. . .  

Különben meg az egész falu olyan turistacsalogatós mű-szagú volt. Mintha csak azért lenne rajtuk a nyakdísz, hogy a turistáknak legyen mit nézniük. Aztán meg is kérdeztük és kiderült, hogy valóban motivációs anyagi támogatást kapnak azok, akik hajlandóak a faluban maradni és hordani a fémspirált.

Thai útitársunknak köszönhetően beengedtek minket pár privát lakásba. Érdekes volt. A konyhában se asztal, se pult, volt viszont egy lepukkant fritőz. Mondjuk szerintem áram nem volt a házban. . .

A zsiráfnyakúak után egy barlanghoz mentünk, ahol bambuszból készült lélekvesztővel úsztattak be minket a vaksötétbe. Persze az iPod nem volt alkalmas félhomályban fotózásra, úgyhogy erről most alig vannak képek.  A barlangban cseppköveket meg 4000 éves temetkezési helyeket láttunk.

Este visszaértem a szállásra, teljesen feltöltődve az egész napos kellemes társaságtól.

Nem tudom, mi változott előző nap óta, de a szobatársaim elhívtak este sörözni.

Ez most azért volt, mert társaságot kértem védőangyalaimtól vagy azért, mert megváltozott a kisugárzásom?

Ki érti ezt. . .