Az oka, hogy ennyire siettem vissza Bangkokba, az volt, hogy most kezdődik a Songkran fesztivál, ami miatt az egész ország lázban ég (legnagyobb ünnepük - majd írok róla), és azt terveztem, hogy a fesztivál csúcs helyszínére utazom, viszont utána már nem jövök vissza Bangkokba, ezért, amit még a környéken meg akarok nézni, azt most kell.
És az egyik kihagyhatatlan látványosság a Mae Klong piac.
A piac lényege, hogy egy olyan területen helyezkedik el, ahol kevés a hely, ezért a piac lassan lassan rátelepedett a vonat sínekre. Mivel naponta 4 vonat jár arra, ezzel nem is sok vizet zavarnak.
Bangkok egyik ócska kis állomásáról indul egy vonat (Wong Wian Jay Station) Mahachai állomásra. Az egy órás út után komppal kell átkelni a Tha Chin folyón. Onnan indul a híres Mae Khlong vonat. Az egész kirándulás cakkpakk oda-vissza 400 Ft és kétszer 2,5 óra.
A Mae Khlong vonat teljes útvonala menetén nagyon közel vannak a házak. Néhol a bejárati ajtó alig 2 méterre van a sínektől, néhol kerítésként szolgál a vasút, máshol rizsföldek és mocsarak mellett döcög a vonat - közel egy órán keresztül. A végállomásnál jön aztán a lényeg.
Bangkok egyik ócska kis állomásáról indul egy vonat (Wong Wian Jay Station) Mahachai állomásra. Az egy órás út után komppal kell átkelni a Tha Chin folyón. Onnan indul a híres Mae Khlong vonat. Az egész kirándulás cakkpakk oda-vissza 400 Ft és kétszer 2,5 óra.
A Mae Khlong vonat teljes útvonala menetén nagyon közel vannak a házak. Néhol a bejárati ajtó alig 2 méterre van a sínektől, néhol kerítésként szolgál a vasút, máshol rizsföldek és mocsarak mellett döcög a vonat - közel egy órán keresztül. A végállomásnál jön aztán a lényeg.
Amikor a vonat a végállomáshoz közeledik, a síneken piacozó az árusok épp csak behúzzák a portékájukat meg a hasukat a pulthoz simulva, és így várják meg a vonat elhaladtát. Aztán másodpercek múlva visszarendeződik minden, és újra piac van.
Odafelé menet beengedett a vezető a fülkéjébe, úgyhogy a legjobb szögből tudtam filmezni meg fotózni a piacra érkező vonatot. Aztán ott töltöttem a fél napomat a szárított halszagban, hogy lássam a következő vonat érkezését és távozását, majd a legutolsó járattal én is eljöttem.
Szenzációs a látvány.
Dudál a vonat. Erre az árusok lehajtják a naptetőket, és a gurulós polcokon tárult portékájukat egyszerűen legurítják a sínről. Az egész alig pár másodpercet vesz igénybe. Mire a vonat odaér, már rendes vasúti síneket látunk. Amint a vonat elhalad az asztaluk előtt, visszagurítják a cuccokat és lehajtják a napernyőket, így alig pár pillanat múlva megint egy fedett piacot lát az ember. Hol járt itt valaha vonat?!
Az utolsó vonat érkezésekor annyira elmerültem a fényképezésben (ugyanabból a pozícióból akartam képet csinálni az előtte / utána állapotról - lásd fent az eredményt), hogy későn kaptam észbe, hogy annyira közel állok a vonathoz, hogy a hasamon viselt pici hátizsákomat súrolta az oldala. Tiszta para volt! Húztam be a hasamat, simultam fel a mögöttem lévő dzsuvás pultra, nehogy becsússzak a vonat alá véletlenül. Persze lassan halad a mozdony, de akkor is. Ijesztő volt. Főleg mert nem tudtam, van-e valami kiálló alkatrésze lábmagasságban, ami megbillenthet. Nem volt. Úgyhogy továbbra is 2 lábon járok : D
Hazafelé az utolsó vagonban állva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése