Ha jó a hajó

Egész éjjel szakadt az eső.

Ebből nem lesz túrázás. . .

Gyorsan átgondoltuk a helyzetet, aztán még reggel 7 előtt átszaladtunk a tanítóhoz, hogy lemondjuk a kirándulást. Ő is belátó volt, visszaadta az előleget.

Na de akkor mi legyen ma?

A felhőket és a hűvös levegőt figyelembe véve a takaró alá visszabújás nyerte a legtöbb szavazatot (4-ből 4). Szóval vissza az ágyba.  /A ki nem mondott kérdéseket megelőzendő jegyzem meg: ki-ki a sajátjába ; - ) /

Heverés, alvás, evés. Délutánra kisütött a nap. Lehetett strandolni is.

Alkonyatkor a falu népe levonult a folyóra fürdeni. Hajmosás az eső miatt kicsit sáros vízben. Fürdőszoba csak a turistáknak jár. Áram még nekik se : D

Estére szereztünk gyertyát és pislákoló fény mellett hevertünk tovább a teraszon. Kicsit sajnáltuk, hogy lemaradtunk a túráról és a hegyi falut sem láttuk, de senkinek nem hiányzott az esőben kirándulás esélye.

Mosógép

Másnap reggel hajóra szálltunk és visszatértünk Nong Khiaw-ba.

Első dolgunk volt megállapítani, hogy a hirdetményünket az állomás személyzete eltávolította. Hogy ezek miért viszolyognak a profitszerzéstől?!

Maradt az interjúvolás.

Vacsora utánra már 8-an voltunk. Ketten a meggyőző előadásmódunk következtében mondták le a másnapi kajakozást és jöttek inkább Luang Prabangba velünk. Ez az igazi siker! : D

Aztán este 11-kor egy srác kopogtatott a bungalló ajtaján:

- Ti kerestek hajót holnapra?

- Nem hajót, útitársakat. Már nyolcan vagyunk. Miért?

- Az étteremben mondták, hogy itt laktok. Mi hatan vagyunk.

- Wow! 14 fő! Szuper. Akkor tali a hídnál 10-kor.

Reggelre még egy fővel gyarapodtunk. Hihetetlen. 15-en vagyunk!

Tutira indítják a hajónkat!