Laosz határán

Laoszba több úton lehet eljutni.

A legegyszerűbb és legdrágább a repülés lett volna. De hol van abban a kaland?

Lehetett volna szervezett út keretében utazni Chiang Maiból. Vagy szervezetten Chiang Raiból.

De nem túl olcsón. És ráadásul minden szervezett út a jól bevált szokást követi: 2 napos hajóúttal kombinálva.

Harmadik megoldás a teljesen egyéni átkelés, csak ebben az esetben kicsit sokat kell vonszolódni a csomagommal. De árban akkora különbség volt, meg ez volt a hajómentes megoldás is, úgyhogy ezt választottam.

Szóval hogy is?

Chiang Raiból indul egy busz (600 Ft) a határfaluig. Ott tuctuc-kal nyomás folyópartra. Útlevél ellenőrzés. Kiléptetés. Komppal át a túloldalra (400 Ft). Vízumkiváltás. Beszállás a "lassú hajóra", ami 2 napig hajókázik Luang Prbang-ig (UNESCO város). Útközben megáll egy faluban, ahol lehet külön szállást fizetni (hajó 9000 Ft plusz szállás).

Határátkelőhely Thaiföld és Laosz között

Választható gyors hajó is, ez 9 óra alatt megteszi a 2 napos utat, viszont életveszélyes, mert sok a szikla a folyóban és nincs idő fékezni, mire a kormányos észreveszi. Ez 12.000 Ft.

Van minibusz, ami 9-10 óra út alatt ér oda, de ázsiai méretű üléseken ennyi időt inkább ne. Inkább a 6 órás nyomor a Pai buszon. Ez 7000 Ft lenne.

Hát egyik sem tetszett igazán.

Kicsit rákerestem a neten indulás előtt. Egy blogon olvastam, hogy van egy északi falucska, ami szép is és csak 3 órányira van a határtól, onnan viszont újabb 3 órányi úttal másnap tovább lehet állni a következő faluba, és így tovább.

Na, ez máris jobban hangzik! Ágyban alvás, meleg étel, séta, újabb tájak megtekintése. Hülye lennék a hajón tötymörögni!

Már a határ felé tartó buszon akadt társaság egy 18 éves ausztrál kiscsaj személyében, aki totál felkészületlenül, egy fillér nélkül vágott neki Laosznak. Két napja elhagyta a bankkártyáját, a Laosz vízumról fogalma sem volt (fénykép és USD kellett hozzá), második napja nem evett és nem volt elég a pénze a buszra, amin ült. Kisegítettem pár száz forintnyi pénzzel.

Ő hajóval akart menni. Meséltem neki az én útvonalamat, de nem hatotta meg.

A határon aztán feltobzódtak a turisták. 40 percig ragasztották a határőrök a matricát az útlevelekbe. Közben volt idő beszélgetni, ismerkedni, információt cserélni.

Kiderült, hogy a hajó megtelt, a kisbuszok is megteltek, nincs más, csak az én útvonalam.  Ez a busz mellesleg 1000 Ft. Szóval jóval a hajó ára alatt lesz a végösszeg. És hurrá! Van társaság.

Nyolcan vágtunk neki az útnak.

Közös szállás (sokkal olcsóbb), közös vacsora, közös továbbutazás. Így az igazi!

Estére értünk Luang Namthába. Jó drága volt a panzió, ahol megszálltunk. Fejenként 3 EUR : )

A társaság másnapra szétesett. Ketten ott maradtak dzsungeltúrázni, négyen továbbmentek Luang Prabangba (ahova a hajó is ment volna). Én kitartottam a tervem mellett és elindultam Nong Khiaw-ba.