2013. április 3., szerda

James Bond szigete


Hosszas hezitálás után végülis befizettem még egy kirándulásra. 

Nem vagyok híve a szervezett programoknak (tudom, ez nem új infó), de ezekre a helyszínekre nem nagyon lehet eljutni egyedül. Az ára miatt szívtam a fogamat, de aztán beláttam, hogy ezek a látványosságok vonzottak le ide délre, ha nem nézem meg őket, akkor akár maradhattam volna Bangkokban is.


Reggel kiültem a hostel teraszára. Vártam a pick up-ot. Leült mellém egy hozzám hasonló korú csaj. 
- James Bond?
- Igen! Te melyik céggel?
- Blablabla.
- Én is. De jó! Lesz útitársam.

Kiderült, hogy német. Elkezdtünk dumálni, megjött a busz, mi voltunk az első utasok rajta. Haladunk vele vagy 300 métert, felszáll egy lány egyedül. Ismerem az arckifejezését: "Vazzeg, már megint párocskákkal fogok utazni és én leszek ez egyetlen egyedülálló."

Elkezdek hangosan röhögni és odaszólok neki angolul: 

- Látom, ma ez egy szingli kirándulás lesz.
- Mi?!
- Mi is csak most ismertük meg egymást.
- Jaj de jó, nem leszek az egyetlen béna szingli! - örült meg nekünk és oda is ült mellénk. 

Kiderült, hogy ő is német és innentől németre váltottunk. Mindketten nagy fikabajnokok, röpködtek a cinikus poénok, baromi jól telt a nap.

A kirándulás azzal kezdődött, hogy hajóval elmentünk megnézni a sziklát (Ping Gan Island), ahol a James Bond film egyik részét (aranypisztoly vagy mi) forgatták. Érdekes szikla volt, de nyilván még érdekesebb lett volna, ha láttam volna a filmet és tudom is mit nézek és miért. Azért - biztos, ami biztos - csináltam pár fotót olyan szögből, amiből a fanatikus rajongóknak látszó egyedek is, aztán letudtam a témát.



Ezután a csoport fele kajakra szállt és a mangrove mocsár melletti sziklákat, barlangokat nézte meg közelről.

A lúzerek (én is), akik nem tudták, hogy a kajakozás ideje alatt nincs program a maradéknak, lődörögtek valami stégen. Sigfrid is a lúzer csapatban volt, úgyhogy nem volt annyira gáz a várakozás. Jó, jó, elvittek minket is a sziklák közelébe vagy 10 percre, de csak azért, hogy méregdrágán kókuszdiót vehessünk egy "véletlenül" ott kereskedő csónakról. Nyilván valakinek az unokatestvérétől. Vagy annak a szomszédjától. Végülis mindegy, ki az, csak szedjen be lóvét a turistáktól, amin majd biztos osztoznak a kapitánnyal.



A kajakozás élménydús programja után az úszó halászfaluba (Koh Panyee) mentünk el, ami gyakorlatilag Velence (Olaszország) és az Orczy téri Tigrispiac ötvözete. Cölöpökre épült házak, egymással összekötve. Egy teljes falunyi terület bejárható a vízen  Thaiföldet jellemzi, hogy a teljes falu egy harmada étterem volt, ahol szervezetten (na, ez a rész volt a meglepetés) etették a turistacsoportokat, a maradék 2 harmadon pedig bazár üzemelt, ahol rendkívül hasznos dolgokat (például szárított halbébi kilóra) vásárolhattak a turisták. Rendkívül jó áron persze.






Ebéd után busszal mentünk egy híres szentélyhez (Suwankhuha Temple), ahol egy fekvő Buddhát, egy ragyás jegyszedőt, valamint közel száz, szabadon garázdálkodó majmot tekinthettünk meg.



Már csak egy programpont volt hátra: a vízesés. Amiben fürdeni lehet. Már, amikor van benne víz. De az nem most van.  Ezt mondjuk említhették volna a befizetéskor is, és akkor talán másik programot választok, de akkor abból nyilván nem lett volna pénzük (meg az unokatestvérüknek sem), én meg nem ismertem volna meg Simonet és Sigfridet, szóval végülis jó volt ez így. 

(Na jó, megint túlzok. Azért nem volt kiszáradva a meder, aki akart, megmártózhatott a zavaros lében.)

És rég röhögtem annyit, mint ezzel a két kretén nőszeméllyel. Ők is egyedül kóborolnak, bár épp a nyaralás vége felé jártak már, de azért Simoneval még megbeszéltük,hogy átugrunk Railey Beachre és ott töltünk 2 napot a strandon, mielőtt hazautazik. Sigfridnek meg már másnap ment a gépe, de azért még eljött velünk Raileyre. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése