Nem Pipi

Ton Sai után az volt a tervem, hogy megnézem Phi Phi szigetét, ahol a Beach c. filmet forgatták, és amely - állítólag - szuper romantikus, fehér homokos gyönyörűség, de aztán Simone és Sigi beszámolójára alapozva inkább letettem erről a tervről.

Mindketten egybehangzóan állították, hogy másfél óránál többet nem bírnék ki én sem a tömegnyomorban, mivel a sziget gyakorlatilag napközis turista bazár. Tömegével érkeznek a hajók, partra szállítják a turistákat, akik lépni is alig tudnak a tömegben, majd másfél óra múlva újra összeszedik a népeket és továbbállnak. Hát erre valóban nincs szükségem ilyen kompjegy árak mellett. Akkor az erre szánt pénzből inkább elmegyek Észak-Thájföldön valami jó kis szafarira.

Úgyhogy végülis úgy döntöttem, hogy Simonéval elmegyek Phuketre (neki onnan indult a repülője, nekem van ott CS kontaktom), és ott töltök 2 napot mielőtt visszautazom Bangkokba.

Óva intett persze Phukettől is. Mondta, hogy neki volt ott szállása, de annyira tömegnyomor volt és annyira turistás hely, hogy inkább még aznap lelécelt a helyszínről.

És valóban.

Már a megérkezésemkor savanyú volt a szőlő.

A taximaffia ugyanis olyan szintű befolyással rendelkezik, hogy állami, taxiórás járműre nem lehet szert tenni, a buszpályaudvarról viszont nincs tömegközlekedés.

Van viszont motortaxi. Akik a célpontomhoz, ami 2,1 km (tehát gyalog fél óra, csak hátizsákkal, délben inkább ne) olyan összegért akartak elvinni, mint amennyiért Bangkokban 20 percet (közel 10 km-t) lehet taxizni.

Kicsit brutál, de mivel nincs más opció, ez van, vagy a gyaloglás. Hát részemről inkább ez volt.

Meg is egyeztem a kerítővel, aki elémrendelte a motoros taximat. Mondta neki thaiul, miben állapodtunk meg, aztán elindultunk. Odaérünk a kórházhoz, amit tájékozódási pontként mondtam az embernek. Innen még 150 méter a ház. Mondom a taxinak, hogy nem itt kell kiraknia, hanem a Kék majom Hostel mellett. Közli, hogy az akkor 25 %-kal több lesz. Mi van?!?!?! Erre az összegre még rá akar tenni bármit is 150 méter miatt?! És különben is megállapodtam a kollégájával. . . Persze angolul alig tudott, csak ragaszkodott az összeghez. Én meg ragaszkodtam ahhoz, hogy nem fogok leszállni és fizetni sem fogok többet. Vigyen oda, ahova kértem. Már így is drága volt a fuvar. Na szépen elüvöltözünk egymással. Mondja, hogy akkor visszavisz a pályaudvarra. Hát vigyél, vazz, majd a következő taxissal előre leíratom, hova visz és mennyiért, de hogy én ennyi pénz kifizetése után nem gyaloglok 150 métert, azt veheted készpénznek. Lassan belátta, hogy nem szabadul meg tőlem, úgyhogy közölte, hogy nem kell a pénzem, csak kotródjak a motorjáról. Jól van, ember. A logikádat nem értem, de ez legalább olcsó fuvar volt.

Phuket alulnézetből
Csodaszép!

Másnapra azt terveztem, hogy kimegyek a tengerpartra, megnézem a tömeget, aztán következő nap elhúzok Bangkokba.

Aztán miután megint felcseszték az agyamat a szervezetlen töketlenkedésükkel, meg a mosoly országára oly jellemző bunkóskodással, elkotortam a pályaudvarra és vettem egy buszjegyet aznap estére. 

A partra le sem jutottam. 

Úgysem érdekelt igazán : )