Gyereksors

Itt minden annyira nem európai.

A 6 hónapos csecsemő már járni tanul. A 4 éves 6-nak néz ki és az esti fürdésen kívül nem foglalkoznak vele. Elvan a többi gyerekkel valahol.

A csecsemő többnyire velünk van, így van lehetőségem csodálkozni.

A baba nagyon nyafog már a vacsora előtt. Este 9 óra. Gondolom, álmos.
- Igen, de még nem evett, éhes - mondja Mimi, és az asztalra mutat.

Az asztalon a már említett nyers hal. A baba a felnőttekkel eszik. Nem előttünk. Mustáros nyers halat adnak neki, ő meg lelkesen tolja az arcába. Persze megrágni nem tudja, úgyhogy tantaloszi lehet számára az étkezés: van is, de mégis éhes marad. Meg napközben sem nagyon etették, ahogy láttam. Úgyhogy érthetően türelmetlen. Mimi előrágja neki a falatokat, a megrágott cuccot már a gyerek is meg tudja enni. Na ilyet sem láttam eddig, csak olvastam róla.

Az rejtély, hogy miért nem szoptatja. A gyerek valahogy elnyammog a vacsora alatt, aztán megnyugvásomra előkerül egy cumisüveg és valami tápszer. De nem. Csak sima tejpor. Ez aztán az étkezés!

Közben van alkalmam megtapasztalni, hogy az általános étkezési szokások is elfogadhatatlanok a civilizációban elkényelmesült gyomromnak. Hozzá vagyok szokva az olyan luxushoz, mint reggeli, ebéd, vacsora, minden nap étkezés, stb.

Na itt ezt elfelejthetem. Naponta egyszer esznek. Amikor az étel kész. Hogy ez délután 4 vagy este 9, senkit nem zavar. Reggeli nincs, ebédre esetleg elcsócsálnak egy darab kenyeret, de étkezni akkor lehet, ha kifogták hozzá a halat és megsütötték (ha nem épp nyersen eszik).

Az is kiderült, hogy a szigetre a hónap elején érkezik a hajó a kajaszállítmánnyal. Most hónap vége van és a bolt is üres, a szendvicses bódé elsejéig zárva, otthon sincs kaja. Ezért nem reggeliznek. Ahha. Kicsit csodálkozom, mert nem szegények annyira, hogy arra gondoljak, hogy a pénz fogyott el. És nem is. Pénz lenne. Kaja nincs. De akkor miért nem vesznek hónap elején egy picivel többet és tárolják otthon? Antoine elmondja, mikor ő a hónap elején megérkezett, minden nap terülj terülj asztalkám volt reggel. Ez két hétig tartott, aztán visszavettek a tempóból. Most meg éheznek és naponta egyszer esznek. Ez magyar szemmel elég felfoghatatlan. Olyan országból jövök, ahol a Tecso éjjel nappal nyitva, de ha 2 napos ünnep miatt bezár egy fél napra, kanyarog a sor a pénztárnál, mert az emberek 4 évre való kaját vásárolnak fel. Kartonszámra. Hogy legyen otthon.

Itt meg zéró vércukorral ájuldozom estig, mire végre lenne mit enni, csakhogy addigra már összeszűkül a gyomrom. Ez nem az én életformám itt.

Az étkezésben még az az érdekes, hogy 8 felnőtt ül az asztalnál, de összesen csak 3 kanál meg 1 villa van kikészítve. Meg 4 pohár. De abból kettő bögre. Ahogy észreveszem, ez a teljes készlet a háztartásban. Evőeszközt a vendég kap, meg akinek épp kell, de alapvetően a kezükkel esznek. A pohárból az iszik, aki szomjas. Felváltva. A baba által megcsócsált halszeletet simán belemártogatják az asztal közepén álló mártásba.

Visszatérve a gyerekekre, az iskola, a sport nagyon fontos egész Polinéziában. Általános iskola mindenhol van, de csak a jobb módúak engedhetik meg maguknak, hogy Tahitin vagy Raiateán járjanak középiskolába. Aki bejut a koleszba, szerencsés, akinek van ott családtagja, ahol lakhat, az még jobban jár, akinek egyik sem jön be, az 14 évesen elkezdi a felnőtt életet: jár halászni vagy a házimunkában segít.

Itt korán kell felnőni. Úgy tapasztaltam, hogy csak a csecsemőket abajgatják, de őket mindenki. Imádattal veszik körül. A másik 3 gyerek (Richi, meg unokatestvérei, akik 5 évesek) le van tojva. Néha rájuk szólnak, hogy menjenek az útból, de a gondoskodás korszaka - úgy tűnik - az önálló helyváltoztatás képességének elsajátításával véget ért.

Másrészről viszont mindent megosztanak a gyerekekkel. De nem csak a sajátjaikkal. Ha sétálok az utcán és gyümölcslevet iszom, jönnek a falubeli gyerekek és adni kell nekik.

A vacsoránál viszont a gyerekek nem ülhetnek velünk egy asztalhoz. Nem is látom, hol esznek és mit. Oldják meg!

Az alvás sem túl szigorú. Este 8-ra úgyis beájulnak, felesleges ágyba küldeni őket. Alig bírják ébren megvárni a vacsorát (mellesleg én is - itt 5-kor kelünk, este 9-kor már kókadozom az asztalnál). Saját ágya sincs senkinek. Ott dőlnek le, ahol akarnak.

Az egyetlen, amit itt szigorúan vesznek, az az esti fürdés. Minden este, vacsora előtt végigfürdetik az összes gyereket. Pizsama nincs, a másnapi ruhát adják rájuk. Legalább nem kell reggel öltöztetni : - )

Ruhából kevés van, mégsem vigyáznak rá. Szerintem azt is felváltva hordják. Itt valahogy a tulajdonjog nem él. Minden közös: a kanál, a pohár, a ruha, a gyerekek.


Kezdem megérteni azt az örökbefogadós dolgot . . .