Rejtély a szigeten

Maupiti szép hely és már előre örültem, hogy egy nyugodt, családias hangulatú szigeten jól kialszom magam.

Raiateáról a repülő rugalmas menetrenddel indult. 14.55-re volt kiírva a felszállás, de hamarabb kész lettünk, úgyhogy már 14.40-kor elindultunk. Ez aztán a hatékonyság! : - )

Mikor megérkeztem a reptérre Maupitin, még nem volt szállásom. Odamentem helyinek látszó emberekhez és érdeklődtem, hol mennyiért lenne szoba.
Jelentkezett egy csajszi, hogy nála félpanzióval 4500 pénzért alhatok (Maupiti Village). Jónak tűnt, elfogadtam, bár a csajszi elég lekezelően viselkedett.

Mivel a reptér egy korallzátonyon van, át kell menni a főszigetre ingyenes (?) hajójárattal. A hotelekhez általában tartozik saját transzfer. Beszállunk a csónakba, közben filózom. Ez a village, ahova megyek, nem a főszigeten van, hanem egy másik korallzátonyon. De én a főszigetet is meg akarom nézni. Mondom a lánynak, hogy csak 1 éjszakát akarok maradni (alapértelmezetten kettővel kalkulál mindenki, mert máskor nincs innen repülő), mert menni akarok a szigetre is. Erre közli, hogy akkor drágább lesz egy ezressel. Még így sem lett volna sok, de nem szimpi az egész atmoszféra, úgyhogy kiszállok a hajóból. Ja, csak közben az ingajárat elment. Sirály. Egy kisebb privát csónakba épp pakolnak befele. Odafutok, szerencsére még angolul is tudnak. Jó fejek, átvisznek a főszigetre. Köszi.

Gondoltam, bérlek biciklit, és meglátogatok pár szállást. Minden prosi a bringabérlésről áradozik. Persze útbaigazítás sehol, így nem találtam, úgyhogy feladtam hosszabb próbálkozás nélkül, és felhívtam a kis turisztikai kiadványból az egyik legegyszerűbbnek tűnő panziót (Pension Eri). Nyikkot nem tudtak angolul, de azért lefoglaltam egy szobát és valahogy még azt is elmagyaráztam neki, hogy hol vagyok és jöjjenek értem. Míg vártam, megismerkedtem egy helyi sráccal, akiről kiderült, hogy Calabriában (Olaszország) élt korábban, mint én is. Legalább valakivel végre közös nyelvet beszélek.


A panzió nagyon egyszerű, de tiszta és rendes. Négy szoba, 2 fürdőszoba, nagy konyha és étkező. A háziak kedvesek. 3500 pénz reggelivel. Már látom, hogy a 4500 jobban megérte volna anyagilag, de az is szempont, hogy lássam a szigetet. Van valahol egy híres fehérhomokos strandja. A szigetet 3 óra alatt gyalog és 1 óra alatt biciklivel körbe lehet járni. Középen a hegy van.

Kb 1 óra alatt eljutok a strandra gyalog. Végig korallzátony mellett haladok. Iszapszag terjeng a levegőben. Remélem, a fehér homokos strand tényleg szép lesz. Jó lenne majd enni is valamit a büfében. Végre odaérek. Tényleg szép a hely, de a büfé már bezárt. Délután 4 van. Szuper. Én meg kiszálltam a félpanziós csónakból. Ezt is megtanultam. Még jó, hogy vészestre van nálam kuszkusz, amit kis forró vízzel bárhol el tudok készíteni, ha minden kötél szakad. Felkészültem a szigetek ellátottságára : – )

Már sötét van, mire visszaérek a szállásra. Sehol senki. Ezek meg hova lettek?!

Olyan este 8 körül megjön a csajszi és közli, hogy ha megyek aludni, jól be kell zárnom a lakás ajtaját. Ők nem itt laknak. Na, eddig ezt nem említették. . . Bólogatok, hogy ne aggódjon, be tudok zárni egy teraszajtót. De csak ismételgeti, meg is mutatja, meg hogy zárjam be a szobám ajtaját is, és hagyjam égve a konyhában a villanyt. Nézek furán. Eddig mindenhol azt hallottam és tapasztaltam, hogy jó a közbiztonság. Fura, hogy ennyire erőlteti az ajtók bezárását. Mielőtt lelép még megkérdezi, fogok-e félni egyedül. Ez egyre furább. De jó emberek élnek itt, ugye?- kérdezem. Igennel felel, de nem győz meg. Mi a fene van itt?! Még elmondja párszor, hogy jól zárkózzak be, aztán lelép.

Gondolkodom. Azért ez fura, hogy ennyire lelkemre kötötte az ajtók bezárását, mikor eddig minden tárva-nyitva volt máshol. Lehet, hogy van valami őrült a szigeten? Vagy valami szatír? Hát nem örülök, hogy itt hagytak egyedül ezek után. Próbálom rögzíteni a tolóablakot, hogy beugrani ne tudjon rajta senki, de azért nyitva hagyhassam, mert 40 fok van a szobában. Persze elaludni nem tudok. Teljesen beparáztatott a csaj. Valami mászkálást hallok kintről. Na, ennyi volt. Becsukom az ablakot, magamra zárok mindent és fulladozom a levegőtlen szobában. Közben meg szidom magam, amiért a hülye fehér homokos gagyi strand miatt lemondtam a félpanziós korallzátonyról, ahol csak fehér homok van. Sikerül kb 3 órát aludnom hajnaltájban. Addig csak vergődöm a meleg és a levegőtlenség miatt. Na, itt nem töltök el még egy éjszakát!


Reggel 6-kor már hívogatom a többi szállást a szigeten. Ha több eszem lenne, ezt még érkezés előtt eljátszhattam volna, és akkor ki sem szállok a csónakból. Na most már mindegy. Felhívok vagy 10 helyet, mindenhol legalább 7000, de inkább 14 a szállás. Egész más megvilágításba kerül a Maupiti Village. Viszont őket nincs pofám felhívni azok után, hogy úgy kiugrottam a csónakból. Egy óra múlva meggondolom magam. Van pofám. Ezek viszont nem veszik fel a telefont.

Közben megjön a szállásadóm és érdeklődik, jól aludtam-e. Panaszkodom. Erre első kérdése: Miért, jött valaki éjszaka?

Na nee! Ki jött volna és miért?! Itt tényleg nem stimmel valami. Megígéri, hogy ma itt alszanak a családjával.
Hát jobb a semminél. . . Talán kibírok még egy éjszakát.