Kényelem

Kiköltöztem a hajóról. Két éjszakára Márti, az egyik magyar lány, akivel a Tahaa kiránduláson voltunk, fogad be.

Márti nagyon jó fej. És hasonlóan látjuk az életet. Arról álmodott, hogy Bora Borán dolgozzon egy luxusszállodában, és most itt van. Ráadásul a sziget legjobb szállodájában dolgozik. Nem kispályázik : – )

Mióta itt vagyok, az ő lakása az első igazi, európai stílusú lakás. Nem csak hogy van ablaka, ami zárható is, hanem teljesen normál, modern, újépítésű lakás beépített konyhával és fotelekkel. Megnyugtató, hogy ilyen is van. Nem voltam biztos benne, hogy az igénytelenség határát súroló házikók a szükség szülöttei, vagy a lakóik választásának eredményei-e. Sok betelepülő dobja el a steril kényelmet a természetközeli egyszerűségért. Szerintem lenne pénzük picit magasabb színvonalon élni, de nem tartják fontosnak. Nem erről szól az életük. Napfény, homok, pihenés. A munka és a “többet-jobbat-még többet” érzés nincs a listán. Nem tudom, hogy képes lennék-e ennyire elszakadni a kényelemtől a lazítás érdekében. Mármint hosszú távon. Mert rövid távon elcsövezek a kikötői ponton alatt is, ha nincs más szállás.

Márti szerencsés. De nem azért, mert a szerencsén múlik, hogy ott él, ahol akart és megkapta, amire vágyott. Az nem szerencse. Azért tenni kellett. Azért szerencsés, amiért én is: hogy van bátorságunk követni az álmainkat. Ehhez kell a szerencsés csillagzat szerintem.

De jó dolgom van!
Reggeli capuccino csokiöntettel

Első este koktélozni megyünk Márti kolléganőjével, Mirjammal, aki egy nagyon szórakoztató francia lány és szintén 10-12 órákat dolgozik naponta. Nem épp az eddig megismert helyi munkakerülő életstílust képviselik, de legalább az európai munkatempóért cserébe rendes, európai lakáskörülmények és életszínvonal jár. Kanapé, mosógép (Üjra van tiszta ruhám! Örök hála! :D ), tükör a fürdőszobában. Nem nagy dolgok, de mégis. 

Elfilozofálok a gondolattal, hogy vajon mennyire lenne fontos nekem hosszú távon a szép otthon, ha cserébe vissza kéne térnem nap mint nap az irodába. Nehéz kérdés. Szeretek kulturált helyen lakni. Nem tudnék ablaktalan viskóban élni életvitel-szerűen. De hétfőtől péntekig reggeltől estig sem akarok dolgozni. Még akkor sem, ha az egy ilyen szép helyen történik. Bár kétségtelenül inkább itt, mint az esős, nyálas nagyvárosokban.

De mégis hogyan lehet kényelmes életszínvonalat fenntartani a mindennapi mókuskerekezés nélkül? Meg kell találnom a választ. . .
Tudja valaki? : - )