Első nap Manihin

Érkezésem után 10 percem volt átöltözni. Mentünk halászni.

Kihajóztunk a nyílt óceánra, az átjáróhoz, ahol a víz beáramlik a lagúnába.

Búvárszemüveg, pipa, ugrás a vízbe. Már megint a végtelen kékség. Jaj. De legalább nem egyedül vagyok.

Az átjáró kb 500 méter hosszú. Úszni nem nagyon kell, csak irányítani. Visz az áramlat a lagúna irányába. Úgy 15 perc alatt átcsorgunk. A végégre megint megszokom, hogy pipán át lélegzem és pánik helyett élvezem a a víz alatti világ látványát.

Felkapaszkodunk a hajóra.
Jöhet még egy kör? Mi?! Ez itt a helyi szórakozás?!  (És igen.)

Persze ismétlés a tudás anyja, meg szembe kell néznünk a félelmeinkkel, stb, úgyhogy megyek még egy kört velük. Ebben a körben halászunk is. Vagyis ha pontos akarok lenni és a halászat alatt a hálós halfogást értjük, horgászat alatt a pecabot-horog kombinációt, akkor mi most vadászunk. Antoine-nál van nyílpuska. Azzal akar halat fogni.

Ki is fog egy házmester hal jellegű halat, de kiderül, hogy ennek csak a fiatal példányai ehetők.

Úszás közben látunk egy halom érdekes halat, hosszúkás, hegyes orrú kéket, csíkos vitorlásokat, egy óriási cápát, egy derekam vastagságú murénát, ilyen olyan ezt azt. Van olyan szórakoztató, mint megnézni egy filmet a moziban. Kicsit talán izgalmasabb is. Felkészítenek á, hogy a nyílt vízen a cápák néha agresszívek, meg itt van fehér uszonyú is, ami nem olyan jó fej, mint amit eddig láttam, de ne aggódjak, ha meglátom a cápát, csak ússzak nyugodtan. Ha pánikolok, azt megérzi és támad, ha nyugodt maradok, ő fél jobban. Említettem már, hogy alapesetben egy bébihal is ki tudott kergetni a vízből? Szerintem nem hiszem el, hogy itt úszkálok most.

Látunk is egy elég nagy cápát, de nem jön közel hozzánk. Három embert nem vállal be egyedül : )

Vacsora előtti szórakozásként elmegyünk röplabdázni. Az egész sziget ott csoportosul. A pálya mellett, az öbölben a 4 és 10 év közötti gyerekek fürdenek 2 felnőtt felügyelte mellett. Mi is lepasszoljuk Richit (a 4 évest).

Richi a labdával

A röplabda pályán vagy 20-an játszanak egyszerre. Örömjáték. Mindenki itt van, aki társaságra vágyik.

A vacsora igen érdekes. Rizs (eddig oké), nyers hal (annyira friss, hogy még láttuk, mikor kihúzták a vízből) felszeletelve, mustárszósszal, kínaias csirkepörkölt és kagylópörkölt.

A kagylónak fura íze van, rágós és méretre is óriási. Kiderül, hogy nem a megszokott fekete kagyló, amit Európában eszünk (és amit szeretek), hanem azok a fura, nagyon színes kagylók, amik úgy néznek ki, mint kék kígyók a víz alatt. Fújj.


Összegyűjtött esővizet iszunk hozzá.

Hát, ha ettől nem készül ki a gyomrom. . .