2012. november 13., kedd

Bora Bora felett

Moorea reptér.

Mint már említettem, családias hangulatú a hely. De arra nem számítottam, hogy nincs légkondi és az ajtókat is nyitva hagyják.
Ez amellett, hogy zsírjára olvasztja a népet, azzal is jár, hogy az alattomos, rohadék kis muslinca méretű vérszívó szúnyogok úgy járnak ki-be, mintha otthon lennének. Olyan a csípésük, hogy nem veszi észre az ember, csak pár perc múlva, de akkor nagyon. Nem simán viszket, hanem fáj. Látni is alig lehet a dögöket, de kemény mérget nyomnak az emberbe. Ráadásul a csípés helye nem múlik el 2 nap alatt, mint egy barátságos, normál magyar szúnyog esetében. Gyulladásnak induló sebek keletkeznek, ha az ember véletlenül, öntudatlanul elvakar egyet.

Szóval ülök a reptéren a repjegyes irodában (felfedeztem, hogy ott van légkondi, viszont nincsenek szúnyogok, így bekéredzkedtem), és várom a gépet, ami 1 órát késik. Cserébe adtak italkupont. Ez kedves tőlük. Alapvetően itt mindenki rettenetesen kedves és segítőkész. Csupa jó ember.

A biztonsági előírások nagyon komolyak. Bármit felvihetsz a gépre, csak kés, robbanószer, aeroszol ne legyen. Semmi kötözködés a vízzel meg a naptejjel. Mondom én, hogy ez itt az álomország.

A reptér is szuper komoly ám. Eleve csak 2 ajtó van a a bejáraton kívül, az egyik előtt egy pult. Ez a check in, a boarding és a security check. A másik ajtó az érkezési oldal.

Odaadom az úriembernek a hátizsákomat check-in címszóval (10 kg a súlykorlát a feladott poggyászban – micsoda szivatás, nyilván mindenki 20 kilóssal jön, mert annyi a nemzetközi standard), épp 10,5 kg, nem kell ráfizetnem. Sok cuccal jöttem 3 hónapra : - )  LOL

Két és fél óra múlva (indulás előtt 1 órával kell csak ideérni, de a késés miatt szívás van) ugyanennél az úriembernél megtörténik a biztonsági ellenérzés és a boarding a következőképpen : mosolyogva elveszi a beszállókártyát és kipipál egy listán. Bele se néz a táskámba. Semmi röntgen meg futószalag.
De igazuk is van. Ki az a hülye, aki eljön a földi paradicsomba és felrobbant egy gépet?

40 perc az út Raiateára. Elvileg kijönnek elém a panzióból, ahol Cecile (egy CSer, akivel együtt bandázunk a szigeten) foglalt szállást nekem. Holnapután pedig 3 magyarral, akik közül ketten CSerek, egy pedig Bora Borán dolgozik egy szállodában, megyünk át Tahaa szigetére vanília ültetvényt és kagylófarmot nézni.




A repülőgép tiszta osztálykirándulás. 34 utast szállít.

Útközben elrepülünk Bora Bora felett. A pilóta bemondja 3 nyelven (idegenvezetés is lesz?), kicsit megdönti a gépet, hogy mindenki jól lássa a másik ablaknál is.



Elérkezünk Raiatea fölé. Ott is ugyanez.



Leszállunk.


Kinyitják a hátsó ajtót, nyomulunk lefelé a kézipoggyászokkal.






Mögöttem egy nő mond valamit Bora Boráról.

Mellette egy pasi:
- Ez itt nem Bora Bora.
(Jaj, szegény rossz gépre szállt?)

Többen is meglepődnek: Nem Bora?!
(Jaj, ÉN szálltam rossz gépre?)

Erre közbeszól a steward az ajtóban:

- Bora Bora a következő megálló. Ez itt Raiatea.

A fél gép visszaül. Én megnyugodva leszállok. Ilyet se láttam még. Tisztára mint egy távolsági busz! : – )


Érkezés
Felejtsd el a biztonsági előírásokat, a terelőkorlátot, a poggyászos futószalagot

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése