Bőr a pofán

Hogy valami bénázásról is írjak, elmesélem a kedd reggelemet.

Kiköltözöm a hajóról. Thierry kirak reggel a parton. Megnyugtatom, hogy jól elleszek csomaggal együtt, ne aggódjon. Elballagok a parti büfébe, ahol van internet. Iszom egy kávét és netezgetek – gondolom én. Reggel 10 előtt nem nyitunk ki – ezt pedig a büfés gondolja, és így is tesz. Reggel fél 7 van. Addig akkor netezek, meg üldögélek, sőt, még a laptopomat is feltöltöm, ha találok konnektort szabadon – gondolom én.

Hozzámcsapódott egy macska és párnának használt

Aztán jön a váratlan fordulat. Elugrom WC-re (nincs bezárva – hurrá). A hajó WC-jét igyekeztem elkerülni, alig vártam, hogy rendes budit találjak. Miután végeztem, lehúzom. Eddig még OK is lenne, de nem az. Mert nincs víz. Baszki. Most mi legyen? A mosdóban van. De jó! Akkor leöntöm.. Ja, csak nincs mivel. 

Körbejárkálok, sehol semmi alkalmas eszköz. Aztán eszembe jut, hogy előző este épp az ő kukájukba dobtam ki az ásványvizes palackomat és mivel azóta zárva vannak, valszeg még megvan az üveg.  És tényleg. Csak nem fér a mosdóba. Á, de az étterem túlsó felén van egy slag. Épp a második kört teszem meg üveggel a kezemben, mikor felbukkan a tulaj. De ciki. Mit csinál ez itt ilyen korán?!

Mondom  neki, hogy sorry van, használtam a klotyóját, most meg vizet hordok. Nem nagyon hatja meg. Miután 10 perc múlva még mindig a palackkal sétálgatok (mint tudjuk, a WC-k mechanikája szerint másfél liter víz pont annyi, mint halottnak a csók), van szerencsém belefutni a valódi tulajba. Mert az előző ürge csak a pultos volt. A tulaj már kicsit neheztelően néz, hogy a zárva tartó üzletében épp otthonosan karbantartást végzek, de túl fogja élni. Csakhogy ezek után már nem adhatom elő eredeti tervemet, miszerint iszom itt egy kávét, elhaverkodom, aztán itt hagyom egész napos megőrzésre a csomagomat.

B terv következik. Bérelhetek biciklit. A városban néztem tegnap, 1300 pénz per óra. Kicsit húzós. Viszont itt a parton is lennie kell ilyesminek. És van is. Ha zsebbe fizetek, 1000 pénz fél napra. Máris jobban hangzik. Csak kánikula van, nem épp délben kéne bicikliznem. Na, akkor délutánig elüldögélek a strandon. De lemerült a laptop és az iPod is. Franciául nem tudok, szét fogom unni magam este 7-ig, ugyanis akkor jön értem Márti, az egyik magyar lány, akivel Tahaa-n voltam és Borán dolgozik, és be tud fogadni ma éjszakára.

Úgyhogy úgy döntök, a melegre és a konnektor hiányára való tekintettel a napomat egy luxushotelben fogom eltölteni. A legközelebb az Intercontinental van. Besétálok, de nem találok konnektort. Azért a bungallókba nem kéne belopózni, inkább hivatalossá teszem a látogatásomat. Közlöm a recin, hogy laptoptöltés és italfogyasztás céljából készülök meglátogatni intézményüket. Készségesen elhelyezik a hátizsákomat a csomagmegőrzőjükben, a bárban rendelek egy frissen facsart grapefruitlevet és élvezem a kellemes kert árnyas pálmakunyhójában az azúrkék tenger látványát. Még tökéletesebb lenne a napom, ha a wifi nem fizetős lenne, de asszem ennyit elnézünk nekik. : – )

Még csobbanok a medencében is, holnap pedig ismerős arcként már otthonosan jöhetek majd, ha áram kell : – )

Az Interconti medencéje

De hogy ezek milyen tündérbogarak! Felszórták finom homokkal az egyébként is mesebeli fehér homokos medret. Nehogy a 3mm átmérőjű gonosz korallmorzsa megszúrja a vendégek talpacskáját. Meg halak sincsenek a vízben. Gondolom, hálóval el van kerítve az öböl. Túl steril minden. Épp edzésben vagyok, hogy ne parázzak a halakkal egy tengerben úszkálni, és ezek szerint a gyakorlás megtette hatását. Szinte hiányzik az élővilág a fürdővizemből.

Kicsit lubickolok, aztán visszaköltözöm a igazi tengerpartra a kóborkutyák és a helyi lakosok közé.