(Ki)készülődés

 

November 7-én indulok Tahitire.

Három hónapig maradok. Mikor megvettem a repjegyet, abból az információból indultam ki, hogy EU állampolgárok vízum nélkül 3 hónapig tartózkodhatnak Francia Polinéziában. Aztán szállás és turisztikai infó keresése közben belefutottam a magyar utazási irodák tájékoztatásába. . . miszerint magyar állampolgárok csak 30 napig maradhatnak vízum nélkül. Király. Most akkor mi van?! Nem vagyunk elég EU tagok? Vagy csak valamelyik infó nem stimmel?

Járjunk utána.

Egyértelműnek tűnt, hogy a legbiztosabb információt a magyarországi Francia Nagykövetség adhatja, hiszen Francia Polinézia Franciaország tengerentúli területe és diplomáciailag az ország “része”.

Felhívtam őket. Kicsit meglepődtek a kérdésen. Meg azon is, hogy közük van Francia Polinéziához. Aztán belátták, hogy tényleg, de választ nem tudtak adni, mert náluk nincs vízumügyintézés. Hiába győzködtem őket, hogy nekem csak a hivatalos, általános infó kell, semmi konkrét vízumügy, de elhajtottak.

Megkerestem pár utazási irodát. Állították, hogy a legutóbbi infó, amit a követségtől kaptak, helyes. És eszerint 1 hónapig maradhatok. Szuperül hangzik, nekem meg 3 hetem van indulásig, az alatt már nem szedek össze egy vízumot.

Vészesetben még megtehetem, hogy gyorsan foglalok egy jegyet a Cook-szigetekre (úgyis oda akartam menni Tahiti helyett), és akkor 1 hónap Tahiti, 1 hónap Cook, aztán megint 1 hónap Tahiti és ezzel áthidaltam a problémát.

A biztonság kedvéért azért ellátogattam személyesen a Budapesti Francia Nagykövetségre is. Nagyon kedvesek voltak, de messziről bűzlött nekik a munka. Azt mondták, fel kell hívni a bécsi Nagykövetséget, mert csak ők tudnak válaszolni. Jó, hát nekem mindegy, ki válaszol. Én mint magyar állampolgár Magyarországon a magyarországi Francia Nagykövetségtől kapom az infót. Az, hogy ők ehhez kit hívnak fel, nekem már mindegy. Ja, de ők nem hívhatják fel. Mi van?!?! Tilos kontaktálni a szomszéd kollégáitokkal?! Ez nem az ő illetékességük. Akkor kié?! A mongol nagyköveté Szerbiában?!

Hosszas győzködés után végül feladtam. Nem segítenek. Azzal búcsúzott a hölgy (különben tündéri kedvesen, ezért is nem borítottam rá az asztalt), hogy mikor Bécsbe telefonálok, azért szerezzek ám valakit, aki beszél franciául, mert az osztrák nagykövetségen nem beszélnek más nyelven. Kösz b.meg.

Felhívtam őket. Nem túl bőszavúan, de legalább németül odamordulta a pacák, hogy az általam vázolt útitervek alapján nekem nem kell vízum. Jó. Esetleg egyéb hasznos beutazással kapcsolatos szabály? Nincs. De nem kell, hogy az útlevél a hazautazástól számított 6 hónapig érvényes legyen. Addig legyen érvényes, amíg kint vagyok. Viszonthallásra. Letette.

Előre örülök ennek a barátságos népnek. Remélem, több lesz a bennszülött, mint a kint maradt gyarmatosító.

Nem túl nyugodtan, de jobb híján tudomásul vettem, hogy VALÓSZÍNŰLEG nem kell vízum. Aztán majd meglátjuk a belépésnél.

 

Szállás

Jó lenne Couchsurfinggel szállást találni. Nem csak anyagi okokból, de a társaság miatt is. Nem beszélek franciául (még), nem ártana angolul beszélő társaságot találni kint.

Írtam pár CSesnek, aztán kezdtem aggódni. Alig volt valaki, aki válaszolt a megkeresésre. A fórumon, ahol általános kérdéseket lehet feltenni, a bejegyzések 80%-a franciául volt. Ha angolul kérdeztem, akkor is franciául válaszoltak. Jól indul.

Lehet, mégis átugrom a Cook szigetekre – vízumtól függetlenül, – mert nyelvtudás nélkül nem lesz nagy élmény a Karácsonyi és a Szilveszteri buli itt.

Telik múlik az idő. Egy hét van indulásig. Szállás zéró, kontakt hasonlóképpen, a szállodák meg 1000 dollár per éjszaka. Aludnék a tengerparton hálózsákban, de kezdődik az esős évszak. Juhú! Orsi, ezt jól kitaláltad! : – D

Hát akkor itt az idő. Lehet stresszelni. De valamiért nem vagyok feszült. Nem is pedálozom, hogy találjak valamit. Felmegyek a netre azzal a szándékkal, hogy dolgozom az ügyön, aztán inkább bóklászom a neten. Aggódnom kéne, nem? Tenni valamit! Miért nem nyomaszt?

De még mielőtt belekezdenék az önmarcangolásba, beszélek egy barátnőmmel. Ő pedig így szóla:

- Ugyan már! Eddig még mindig mindent megoldottál. Minden megoldódik majd magától. Ha nem érzed úgy, hogy foglalkoznod kell a szállással, akkor hagyd. Megvan az oka. Majd indulás előtti este hirtelen jó lesz minden.

És tényleg. New Yorkba menet is így volt. Indulás előtti este hirtelen minden megoldódott. Mindek aggódni? Mi a legrosszabb, ami történhet? Nincs legrosszabb. Minden jó lesz. Max csövezek. De az is jó lesz. Tahitin csövezni azért nem olyan, mint a Nyugati aluljáróban : – )

Visszaszámlálás

Öt nap. Négy nap. Három nap indulásig. És a csoda megtörténik. Elkezdenek mozgolódni a Couchsurfingesek. És hirtelen van szállásom az első pár napra. Aztán a következő néhányra. És van útitársam egy szigetkiránduláshoz. És ha akarok, bérelhetek egy szobát egy lagúnában. Olcsón.

IGEN!!!! Bízz a Sorsban és minden jó lesz.

Már csak 1 nap. Másnap indulok. Ezer elintéznivalóm van még. Mert persze mindet utolsó pillanatra hagytam. Felkelek reggel, majd vissza is fekszem. Hányingerem van. Ez most úgy hiányzott. Lehet, hogy a stressz ráhúzódott a gyomromra? Vagy inkább az a 2 üveg bor, amit előző este ittunk meg egy barátnőmmel annak örömére, hogy beköltözött a lakásomba? Nem tudom, de kutyául vagyok. Ennyit az ügyintézésről. Sors keze. Biztos azért van, mert nem is kell már semmit intéznem. Semmi nem fontos. Élvezzem az utolsó órákat itthon. Az ágyban. És a fürdőben. A WC előtt térdelve.

Belegondolok, mi lesz, ha nem múlik el a rosszullétem másnapra. Három repülőút, három teljes nap úton. Inkább neeee! Mázlimra estére elmúlik a “nagy élmény”. Indulhatok otthonról. Este már egy barátnőmnél alszom, ő visz ki reggel a reptérre.

Becsomagoltam, elkészültem, kikészültem. Most már csak arra kell koncentrálnom, hogy ne késsem le a gépeket : – )