Repkedünk, repkedünk?

Mint ismeretes (LOL), nem volt igazán leszervezve ez az utazás. Szállásaim se nagyon vannak még. Mivel azt sem tudom, hova megyek.

A 150 szigetből jó lenne minél többet megnézni. Egy biztos : csütörtökön Raiatea szigetén kell lennem, mert randim van 3 magyar és egy helyi couchsurfingessel. Együtt megyünk a vanília ültetvényekre és az igazgyöngy farmra.

Lehet menni hajóval, de azt otthonról nem tudtam leszervezni, mert a hajótársaságoknak nincs honlapjuk.
Van egy hajós cég (Raromatai Express), ami péntekenként jár és pár óra alatt elvisz Bora Borára és társaira. Ez a leggyorsabb. A jegyek olyan 5-8000 CFP-be kerülnek.

A többi hajós igazából áruszállító, de 12 utast felvehetnek. Ezek 2-3000 CFP-be kerülnek, és bár 1 éjszakán át tart az út, már hetekkel előre elkel minden hely.

Lehet repülni is. Ilyen esetben Bora környéki szigetekre 11-15.000 CFP a jegy egy útra. Ez kicsit húzós lenne így. Viszont van egy Air-Pass, amivel több szigetre el lehet menni csomagáron.

Így a Bora és szomszédai csoport 38.000 CFP-be kerül, és 5 szigetre el lehet ugrani. Ez már jó ár, de majdnem duplája a hajóárnak, szóval önmagában nem nyerő.

Egy másik Pass magában foglalja Bora Bora környékét és a Tuamotu zátonyokat is, ami állítólag nagyon szép. Ez ugyan 61 ezerbe kerül, de 8 szigetre lehet vele elmenni és így már nem rossz ár.

A legjobb persze az lenne, ha Bora környékét hajóval járnám be, kényelmesen, ráérősen, aztán a zátonyokra vennék bérletet.

Ezt próbáltam érkezésem óta leszervezni. De nem sok sikerrel. Minden hajó fullon van. Vagy repülök, vagy lemaradok a közös kirándulásról.

Úgyhogy ma reggel felkerekedtem és elballagtam a reptérre.

A reptér elég családias. A bejárat mellett egy ürge épp csirkéket etetett. Bent minden üzlet zárva volt, kivéve a repjegyes irodát. Viszont ott volt légkondi. Ami jól jött, mert ugyan még 9 óra sem volt, de már 30 fok körül jártunk.

Megvan a jegyem.
Terv a következő :


Moorea – Raiatea   2012.11.13
Raiatea – Maupiti  2012.11.16
Maupiti – Bora Bora   2012.11.18
Bora Bora – Tikehau  2012.11.22
Tikehau – Manihi  2012.11.28
Manihi – Rangiroa  2012.12.02
Rangiroa – Fakarava  2012.12.04
Fakarava – Tahiti  2012.12.10

Reptér után elugrottam az egyik kijelölt strandra. Emberek!!! Aki látott már engem strandolni, az most meglepődne. Nem csak az, hogy egyáltalán belementem a vizbe. . . de ki sem akartam jönni. Ez itt kérem, MELEG. De durván. És tiszta. Ezt a helyet nekem találták ki.

Még 11 óra sem volt, de már túl voltam a jegyvásárláson, majd egy óra fürdésen. Elindultam visszafelé. A második fuvarozóm egy 20-as éveiben járó helyi srác volt. Felajánlotta, hogy bevisz egy pareo (strandstrandkendő) festő műhelybe. Fotókat nem csináltam, de tök érdekes, hogy ragasztóval rajzolják meg a mintákat a kifeszített anyagra, mert így a szivaccsal felvitt festék nem tud kifolyni a vonalakból.
A pareo után kitalálta a srác, hogy még megmutat nekem egy likőrgyárat.
Tahitin speckó likőröket készítenek. Végigkóstoltattak velem 6-ot. És hatott. A legjobb a Tahiti Ital volt, ami gyümölcsök és rum keveréke. A kókuszkrém és a kakaókrém is ütötte a Baileys-t és társait.

Kitámolyogtam, hazasétáltam és otthon vettem észre, hogy fogott a nap. Rákvörösre. Pedig szinte csak délelőtt voltam kint. Megtanultam a leckét.

Még jó, hogy Indiana Jones hisz a gyógynövények varázserejében, és tart a kertben Aloe Verát.

Ma abban fürdök. . .