Tikehau

Első állomásom a Tuamotu zátonyokon Tikehau.

Tikehau egy 28 km átmérőjű karika. A szárazföld szélessége 20-30 méter. A nyaklánc hossza 80 km.
Nagyjából 400 fő él a szigeten, van vagy 12 szálláshely, búvárközpontja ismert a haladó búvárok körében. Jellemzője a rózsaszín homokos strand.

Megérkezem a reptérre, a szállásadóm Tiare-füzérrel vár (Imádom ezt a virágot! Valami Gardénia-féle, de engem inkább a jázminra emlékeztet. Lehet, hogy a jázmin is gardénia-féle?).

Tapad rám a ruha. Közelebb vagyunk az egyenlítőhöz, nincsenek hegyek, kicsit más a klíma. Konkrétan megdöglöm a melegtől.

A reptértől úgy 200 méterre van a panzió (Pension Hotu).  A szállás szuper jól néz ki. Kis, pálmalevéllel fedett kunyhók kókusz és banánfákkal körülvéve közvetlenül a fehér homokos parton. Csodaszép. Már messziről látom, hogy a bungallómon van ablak. Igazi ablak, üveggel. Csukható. Wow! Aztán belépek és megállapítom, hogy az egész csak illúzió, ugyanis a a banántető és a fal között nincs záróelem. Szóval szabad átjáró szélnek, víznek, állatoknak. Viszont van moszkítóháló. Mint egy baldachin az ágy körül. Ez jó. Legalább nem közvetlenül az arcomba hullanak a gekkók. Pár perc alatt realizálom azt is, hogy vége a Moorea óta élvezett szúnyogmentes időszaknak. Vannak és jönnek. Fényes nappal. Ma baldachin alatt alszom.

Lakótársaim, a bébigekkók. Tök édik!

Kicsit ledőlök, próbálok akklimatizálódni. Az ajtó tárva-nyitva. Egyszer csak beköszön valaki francául. Tisztelettudó távolságból üdvözöl. Mikor mondom neki, hogy a francia nem nyerő, gond nélkül angolra vált. Velem egykorú lehet a srác és nem helyi. Elkezdünk dumálni. Ő is ma érkezett és ő is egyedül. Mekkora mázli!!! Van társaságom. És tud angolul. Komolyan mondom, a tenyerén hordoz az élet : - )

Kicsit még döglődöm, aztán elmegyünk kajakozni. A szálláson jelképes összegért lehet kajakot meg biciklit bérelni.

Bekentem magam szuper magas fényfédő faktorral a vízisportra való tekintettel.
Szerintem simán elmegy a fejem fehér homokos strandnak

Nagyon szórakoztató a srác! Január óta él Tahitin, most 4 napra elugrott nyaralni. Újságíró és pár évente új francia territóriumra költözik. És természetesen (mint eddig mindenki, akivel itt megismerkedtem), körbejárta a világot 20-as éveiben. Jó a humora, halálra szívatjuk egymást poénokkal. Kajakozás után elhúzunk biciklivel naplementét nézni. 7-re kell visszaérni, akkor van csoportos vacsora a lakóknak.

A village lakói nagyon szimpik. Van egy francia házaspár Párizsból. Mikor meghallják, hogy magyar vagyok, teljesen belelkesülnek. Kiderül, hogy a fiuk Budapesten él fél éve és egyetemre jár. Voltak látogatóban és el vannak ájulva a fővárosunktól. Egész vacsora alatt turisztikai ajánlóval szórakoztatják az asztaltársaságot.  Olyan szeretettel és rajongással beszélnek a városról, hogy egész kedvet kapok meglátogatni Budapestet : -)

De nem csak én. Sikerült pár jövendőbeli turistát toborozniuk Magyarország számára. Mindenki élvezettel hallgatja a beszámolót a szuper gyógyvizekről, a meleg vizes tóról a tavirózsákkal Hévizen, a Széchenyi Fürdőről, ami olyan, mint egy kastély, a Fővám téri piacról, a Ráday utcáról a temérdek éttermével, a Margit szigetről és a várost kettészelő Dunáról. De jó hely ez a Budapest! És ezt itt, Francia Polinéziában kell újra megtapasztalnom  : D

A többi vendég egy kis család a Marquesas szigetekről (Gauguin lakhelye). Érdekes család. Nagyon nagyon kedvesek. Eddig azt hallottam a Marquesasről, hogy nagyon tradicionális. A férfiak halásznak és nagyon macsók, a nők a háztartást vezetik és alárendeltek. Ez a család meg nem ilyennek tűnik. A csaj kb az én korosztályom. Öt gyerekük van, de csak egyet hoztak el. A férfi halász. Két hetente megy haza pár napra. De egyáltalán nem tűnik hímsovinisztának. Tök kedves és csendes. Inkább a nő tűnik döntéshozónak. Szerencsére ők is tudnak angolul, úgyhogy nem kell kukaként végigülnöm a vacsorát.

A vacsora megéri az árát. Előételként halkrémmel töltött paradicsomot kapunk, aztán tonhalszelet Teriyaki szószban (vicces, hogy japán kaját eszem Polinéziában) barna rizzsel és sült hagymával. Desszertnek Mousse a Chocolat (csokihab) banán szeletekkel és süti darabokkal. Rég ettem ilyen jót.

Este még kifekszünk a partra Karimmal (a srácnak vannak arab felmenői, de kevesebbet tud arabul, mint én. LOL), és megszállottan fényképezzük a Holdat, miközben életünk vicces epizódjait meséljük egymásnak. A második sztorim után megjegyzi:

- Lehet, hogy ez most hülyeségnek hangzik számodra, de ahogy elmesélted ezeket a történeteket, láttam magam előtt a helyszíneket, átéltem az eseményeket. Az jutott eszembe, hogy ki kéne adnod egy könyvben.

Hmmm. Ezt annyiszor hallom mostanában. Hiszek a Sorsban. Minden találkozás tanít valamit. Itt van ez a srác, pár órája ismerem, és ugyanazt tanácsolja, amit a barátaimtól hallok az utóbbi időkben.

Lehet, hogy folyamatosan arra célozgat nekem a Sors, hogy kezdjek írni?