Zárdába vonulok

Na jó, nem zárdába, csak buddhista szerzetesek közé.

Már hetek óta gondolkodom rajta, hogy el kéne vonulni a világtól, hogy egy kicsit magamba figyeljek és befelé nézzek. Annyi inger éri az embert, amíg a hétköznapi életét éli, meg főleg, ha utazgat, hogy nincs idő a lelki fejlődésre. Pedig alaposan rámférne, ez látszik a helyiekkel kapcsolatos tolerancia szintemen, meg a folyamatosan táguló tűrőképességemen.

Szóval kitaláltam, hogy bevonulok egy buddhista templomba Vipassana meditációt tanulni, és némasági fogadalmat teszek 2 hétre.

Érdekes lesz, az biztos.

Több szentély van, ahol meditációt tanítanak az érdeklődőknek. Hallottam jót is, rosszat is róluk. Egyik szigorúbb, másik lazább hely.

Hosszas filozofálás után úgy döntöttem, hogy ha lúd, legyen kövér. Ha már extremitásra vágyom, legyen igazán extrém, és elküldtem a jelentkezésemet a legszigorúbb szentélyhez. Visszaigazolták. . .

Elég szigorúak a szabályaik:

Ébredés hajnali 4 előtt. 4-kor már meditáció. 6-kor reggeli. Ha elkésel, nincs kaja. Aztán meditáció. 10:30-kor ebéd. Utána meditáció (sétálva vagy ülve). Ebéd utántól másnap reggelig tilos enni. Lehet viszont szójatejet és joghurtot inni. Remélem, korlátlanul, különben tuti éhen halok. Este konzultáció a szerzetessel a fejlődésemről. Közös esti mantrázás, ima meg miegymás. Alvás 22 órától engedélyezett.

Kizárólag fehér ruha viselhető. Éjjel is. Alvás deszkaágyon, cellában. Matrac nélkül. Fürdés hideg vízzel. Beszélgetni tilos. Tiszta Abigél, nem? : - )

Sőt. Itt lehetőség van hallgatási fogadalmat tenni. Ilyenkor kap az ember egy kitűzőt, amin az áll, hogy ne szólj hozzám, mert nem beszélhetek. Ez lesz a legjobb rész : D

És mindezt 10 napig. Lehetne tovább is maradni, de szerintem ennyi is elég lesz. . . 

Tudom, tudom, tudom. . .

Nem vagyok normális.

De akkor is.

Már nagyon várom!