2013. július 22., hétfő

A jávai előember. . . helyett


2013 július 12.



Leléptem Jogjából és áthaladtam vonattal Solo-ba, ami a következetesség jegyében némely térképen Surakarta néven szerepel.

A látogatás célja az volt, hogy megnézzem Jáva harmadik UNESCO helyszínét, a Sangiran ásatásokat, ahol a jávai előember néven ismert leletet találták. Arra nem emlékszem, mit tanultunk erről az iskolában, de a névre határozottan emlékeztem. Jávai előember.

A múzeum és barlang Solotól 20 km-re van. Odajutni viszont nem egyszerű. Biztos van tömegközlekedés, de információ semmi.  CS-est nem találtam első estére, a város áttekinthetetlen, a turista információ meg azt sem tudta megmondani, hol van a panziós utca, hogy legalább szállást találjak. Elment az egész napom szállás utáni hajszával. Cipelve a pakkomat.

Másnap estére volt szállásom egy CSernél, de az átköltözés, kicsekkolás miatt megint elment a fél nap. 
Délután már nem volt elég az idő arra, hogy elmenjek a múzeumba tömegközlekedéssel, ráadásul a vendéglátóm megkért, hogy vegyek részt a délutáni angolóráján, és nem lett volna szép nemet mondani.

Közben viszont már érdeklődtem és előzetesen jelentkeztem egy utazásra (Bromo vulkán), ami viszont másnap indult.
Osztás-szorzás után végülis lemondtam a jávai előemberről és másnap reggel elutaztam. Utólag megtudtam, hogy ez az utazás minden nap indul, simán mehettem volna egy nappal később is, de erről korábban nem voltak képesek  infót adni az irodában. 

Így alakult. Kénytelen leszek visszamenni valamikor Jávára, hogy lepacsizzak a Homo erectus paleojavanicus-szal.




Surakarta különben a batikról szól. Batikfalunak nevezett városrészek mindenfelé. De nem batikműhelyek, hanem batikboltok. Pár romantikus kis sikátor, de nagyjából ennyi. (Van még szultáni palota is, de nem túl régi.)




Este elmentem egy színházi előadásra. Jáva nagyon híres az árnyjátékról, amit furcsa bábokkal adnak elő, és a Ramayana sztorit mesélik el vele.

Na, hát ez az előadás nem ilyen volt, de azért nem sírt a szám, mert 60 Ft volt a jegy, annyi meg belefér, még ha végig alszom is. Ahogy például a mellettem ülő srác tette : )

Az előadás nem tudom, miről szólt. Valami harcosok találkoztak másik harcosokkal, aztán harcoltak, sok vicces dolgot mondtak egymásnak, mert a közönség jókat nevetett, aztán a végén lement a függöny. 



A díszletek viszont csodaszépek voltak, a ruhák szintén, a zene meg borzasztóan rettenetesen borzalmas. Gyakorlatilag egy csörömpöléses ricsaj. Ütötték a rézedényeket, fújták a fúvós hangszereket, de teljesen összevissza, minden szinkron nélkül. Mondjuk, így hogy utólag belegondolok, nem volt karmester a zenekari árokban. Ezek szerint a karmester mégis csak fontos eleme a zenének, nem csak kalimpál. : D

A zenészek időnként rágyújtottak. Nem, nem nótára, hanem cigarettára. Az az illető, aki egy cintányér szerűséget püfölt néha, fél kézzel állandóan dohányzott.


A harci jelentek nagyszerűek voltak. Akciófilmbe illő ugrálásokkal tarkították és teljes szinkronban repkedtek a szereplők a rúgások közben.



2 megjegyzés:

  1. it was the first time for me to watch "wayang orang",
    an old man told me; "wayang orang is not just a show, there are many lessons to learn and what u see is not what u get, it's hard to understand for young man".unfortunately i don't understand a single word, it's javanesse language, but i don't speak that kind of javanese language..

    VálaszTörlés
  2. it was hard to understand, yes, for me, too ;)

    VálaszTörlés