2013. augusztus 30., péntek

Auckland

2013 augusztus 27-29.


Auckland Új-Zéland északi szigetének északi részén található. A 3 legnagyobb város egyike. Abszolút modern, de emellett barátságos is. Olyan kisvárosias nagyváros. Megvan benne a nagyvárosok minden előnye (üzletek, közlekedés, stb.) a kisvárosok nyugodt életvitelével ötvözve.

Az emberek nem idegesek, mosolyognak, udvariasak és barátságosak. Ahogy azt már pl. Szingapúrban megszoktam. A tisztaság is a tökély városára emlékeztet. De Auckland sokkal lazább és barátságosabb. Szabadság terjeng a levegőben, nem szabályozottság.



Az épületek újak és fehérek, az utcákon fák helyett pálmák, a közlekedés tök kulturált. Mondjuk elsőre majdnem benéztem a lámpát, mert itt a gyalogosoknak a zöld csak pár másodperc, aztán felvillan a piros és villog vagy fél percig, miközben a visszaszámláló mutatja mellette, mennyi van még hátra az átkelésből. Először nem értettem, minek villog a piros és miért olyan rövid a zöld.

Queen Street-ről nyíló mellékutca

Auckland belvárosa a kompkikötő mellett található. Egy kupacban a buszpályaudvarral, a turista információval és a főutca kezdetével. Tökéletesen turistabarát elrendezés : )

Ráadásul CS vendéglátóm is ebben a kupacban lakik, így még a helyi buszokkal sem kellett bajlódnom.

Vendéglátóm, Jon egy 60 körüli pasi. Nyilvános szálláskeresést hirdettem meg, erre reagálva írt nekem, hogy vendégül tud látni. Egy belső 2 szintes lakásban lakik a belváros legközepén, egy elegáns lakóparkban. Épp másik 3 CSer is vendégeskedett nála, meg egy másik srác, aki épp csak kiköltözött tőle, de átjárt hozzánk kajálni meg netezni, meg mosni. Jon elég lazán nyomja, olyan mindenki apukája típus, amivel a huszonéves diák vendégei vissza is élnek. Még elmosogatni sem nagyon akaródzott nekik maguk után. Én meg, a vénlány, még extra házimunkát is csináltam, hogy legalább valaki segítsen is Jon-nak. Jont nem zavarta a helyzet, élvezi, hogy fiatalok veszik körül és etetheti őket. Hát én sem tiltakoztam, mikor az egész társaságot elvitte pizzázni és ő fizette a kajánk felét. Azért milyen emberek vannak már, nem? Nem elég, hogy ingyen szállást ad, használhatod a mosógépét, még meg is etet. És cserébe semmit nem vár.
Örül, hogy segíthet. Meg hogy van társasága.

Kilátás Jon erkélyéről

A CS kollégák argentin lányok meg egy fiú, akik working holiday vízummal töltenek NZ-on egy évet. Jó nekik, hogy kaphatnak ilyen vízumot. Magyaroknak évi 100 db-ot osztanak ki, ami a kihirdetés napjának első 10 percében szokott elfogyni. Bezzeg a németek meg az argentínok korlátlan számút igényelhetnek. Meg kb mindenki más is pár kelet-európai ország kivételével. Ennek a vízumnak az az előnye, hogy egy évig tartózkodhatnak az országban és vállalhatnak alkalmi munkát, ráadásul nem kell visszaúti jegy :)

Hááát... most már nincs magyar állandó lakhelyem, csak állampolgárságom, de néha úgy tűnik, azzal sem megyek sokra...

Auckland főutcája, a Queen Street felmegy egészen a hegyoldalig. Ez a fő tengelye a városnak, két oldalán üzletek és széles járda (Rákóczi út jellegű). Költségtakarékosságból gyorséttermekben kajáltam (2 dolcsi per hamburger), meg második estémen főztem a lakóközösségnek paprikás krumplit. Ízlett nekik.


Mivel másnaptól egy farmon fogok lakni, be kellett szereznem melegebb ruhákat, amiket ráadásul nem sajnálok betrágyázni, úgyhogy elnéztem az Üdvhadsereg és a Vöröskereszt boltjaiba (sima turkálót nem találtam - először) és beszereztem egy farmert, egy pulóvert, meg egy esőkabátot. 2800 forintot költöttem rá. Asszem, ez elég olcsó volt. 

Mosott ruhákkal, tiszta táskákkal, kifürödve az indonéz koszból, rizsmentesen jóllakva készen állok a tehenek közelebbi tanulmányozására.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése