Másnap eltranszferáltam a kikötőbe és hajóra szálltam Gili Air felé.
A 3 Gili sziget Lombok észak-nyugati csücskénél fekszik és nagyon népszerű a turisták körében. A gili különben kis szigetet jelent, de a köztudatban a turisták miatt Gili alatt már ezt a 3 szigetet érti a legtöbb helyi is.
A három sziget körül Gili Trawangan, vagy ahogy a névmemória terén hátrányokkal küzdő turisták kedvéért nevezik, Gili T a legnagyobb és legforgalmasabb. Ez a party-sziget. Gili Air (az air vizet jelent) csendesebb, de még megfelelő kiépítettséggel rendelkezik egy kényelmes nyaraláshoz (van ATM meg éttermek). Gili Meno a legnyugisabb, legelszigeteltebb. Itt leginkább teknősökkel találkozhat az ember. Az átlag turista egy napos kirándulásra jön ide sznorkelezés céljából.
A szigetecskék különlegessége, hogy korallzátonyon alakultak ki, így sznorkelezésre és búvárkodásra kiválóan alkalmasak. Ráadásul motoros járművek nem közlekednek a szigeteken, így számomra is paradicsominak ígérkezik a szmogmentes zóna. Azért nem csak gyalogolni lehet persze. Biciklivel és cidomo-val lehet közlekedni. A cidomo lovaskocsit jelent. Tiszta múlt század. Hát nem épp ezután sírtam Balin? : )
A transzfer Senggigből bármelyik Gilire egységesen 7,5 USD. Alkudni lehet. Nekem 5 dolcsi volt. Egyre pofátlanabb vagyok alkudozásban. Ha másért nem, ezért mindenképp hasznos volt ez a kis ázsiai kiruccanásom.
A helyieket sem kell persze félteni, mert a transzferbusz nem ám a kikötőig viszi az utasokat, hanem a kikötő előtt 500 méterrel kirak mindenkit. Ott kell várni vagy egy órát, közben vagy 8-an kérik el az ember jegyét és pipálják ki valami listán (isten mentsen attól, hogy ázsiaiak "megszervezzenek" bármit is), senki nem tud semmit, csak várjál a sorodra, majd szólnak. A hajó hamarosan jön. Úgy felmerült a kérdés többekben, hogy vajon hova is jön az a hajó, mert elég száraz itt az út, de jobb volt nem feszegetni a témát. Az indonézek nem bírják a türelmetlenkedőket.
Egy órácskányi üldögélés után végre elkezdték kiabálni, hogy a Gili Air-re tartó utasok jöhetnek. De mint a villám ám, mert 5 perc múlva indul a hajó és messze a kikötő. És persze micsoda véletlen, hogy a lovaskocsik már ott álltak készenlétben, hogy fuvaronként 5 dollárért elszállítsanak minket a kikötőbe, ahova ötször lesétálhattunk volna, ha nem itt kellett volna tobzódni, de most meg persze már nincs idő sétafikálni.
Ez annyira pofátlanul nyilvánvaló lehúzás volt, hogy elcsattantam és kivertem a balhét. Elég szépen.
Ennek két következménye lett:
1. A hajós közölte, hogy ő engem nem visz sehova, keressek másik hajót.
2. A szervező el akart hallgattatni, ezért engem végül ingyen elvittek a kikötőbe motorral
Mivel nem egy hajós létezik a kikötőben, nem különösebben érdekelt a a csónakról lemaradás. A szervező úgysem merte volna megjátszani a balhé után, hogy otthagy. Majd elvisz valaki más.
A kikötőben egy dán párral és egy spanyol sráccal várakoztunk még egy órát. Pedig ők nem is balhéztak. Csak simán nem fértek fel a hajóra. Indonéz szervezés. Az idő gumi. Mit számít pár óra. Akkor se számítana, ha nekik kéne várniuk, de így, hogy mi várunk, nekik végképp mindegy.
A várakozás végül az én malmomra hajtotta a vizet, mert a spanyol srác is költségtakarékosan utazik, így megegyeztünk, hogy együtt keresünk szállást. Ha osztozunk a szobán, majd féláron nyaralok itt is.
Hejj, de kicseszett velem ez a hajós! : D
 |
| 54-en voltunk a csónakban. Csoda, hogy ennyi tojás és rizs mellett felfértünk |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése