Gili Air szuper kék.
Csendes, nyugodt, nincs sok látnivaló, így az ember lelkiismeretfurdalás nélkül tétlenkedhet. Lehet halakat nézni, vagy napozni, vagy az éttermek teraszán üldögélve élvezni a kilátást. Ennyi.
Már nagyon rám fért egy kis pihenés az állandó helyváltoztatás és állandó hurcolkodás után. Csendet és egy kis egyedüllétet akartam kellemes környezetben. Spanyol szobatársam hamar vette a lapot és nem erőlködött közös programok ügyében. Kitaláltunk egy rejtekhelyet a szobakulcsnak, aztán jártuk külön utunkat.
Három napig semmit nem csináltam. SEMMIT.
Hevertem a teraszon, filmeket nézegettem, olvasgattam. Mivel az internet elég gyenge volt, elnapoltam a közeljövőm megtervezésének terhes feladatát is (lejár a vízumom, valamerre menni kell).
Nagyszerű szállást találtunk különben. Húsz méterre a tengertől, csupa virág, csupa árnyék, tágas szoba, moszkítóháló, félig szabadtéri fürdőszoba, óriási terasz függőággyal. 15 dollár per éjszaka. Ha valaki Gilin jár, tudom ajánlani. A neve Corner és a keleti parton található. A keleti part hosszában 15 perc. A sziget úgy 1 óra alatt gyalog körbesétálható.
A legviccesebb az volt a spanyol srácban, hogy pont annyira nem érdekelték a részletek őt sem, mint engem. Együtt kerestünk szállást, szobatársak lettünk, utána együtt térképeztük fel a szigetet, majd elmentünk vacsorázni. Aztán vacsora közben egy helyi figura odajött ismerkedni és Javier bemutatkozott neki. Ekkor esett le mindkettőnknek, hogy nem is tudtuk egymás nevét. Egyikünknek sem jutott eszébe megkérdezni egész nap.
A szép időszak a 3. napon véget ért, mert Javier elhajózott. Szerencsémre egy ismerősöm, akivel a Bromo vulkánon találkoztunk, épp erre járt, így azonnal akadt új szobatársam. Azt nem tudom, hogy a szállásadó néni miket gondolt magában rólam és a melegváltásról, de nem is nagyon érdekelt...
D. egy angol srác és nem bír egyedül lenni. Állandóan ott sündörgött körülöttem. Neheztelve nézett rám, ha nem akartam vele enni vagy sörözni vagy sétálni menni. Számára a szoba megosztása automatikusan közös nyaralást jelentett és elérte, hogy kényelmetlenül érezzem magam, amiért nem akarok ott üldögélni mellette az étteremben, amíg ő eszik, hogy aztán ő is elkísérjen és üldögéljen, amíg én eszem pár órával később. Ha elindultam valamerre, udvariasan tájékoztattam a tényről, ő pedig azonnal kapott az alkalmon és csatlakozott hozzám. A teraszon heverészésből is az lett, hogy be nem állt a szája. Ha már nem volt miről beszélnie, elkezdte az épület szerkezetét tanulmányozni. Hangosan. Csak nehogy békén hagyjon.
Tök idegesítő volt, de egy nap után még jól bírtam és így együtt mentünk át Gili Trawangan szigetére, hogy ott is osztozzunk a szobán.
Ott aztán véget ért a türelmem. Meg a barátságunk is : D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése