2013. augusztus 18., vasárnap

Már csak a hó hiányzik

2013 augusztus 11. 


Miután világossá vált, hogy a hobbitokat nem nézzük meg, Jurajjal felkerekedtünk és kidöcögtünk a buszpályaudvarra.

Az ázsiai buszpályaudvarok jellemzője, hogy a várostól több kilométerre, lehetetlen helyen fekszenek, gyalog szinte reménytelen nekiindulni. Kénytelen az ember bemo-t (iránytaxit) igénybe venni. A bemo-k gyakorlatilag kibelezett kisbuszok, amelyeknek a hátsó részében 2 pad van az oldalsó fal mellett. Ide préselődik fel 15-20 ember. Európában maximum 8-an férnének be, de itt lehet egymáson is ülni. Magántulajdonban vannak (mint minden más közlekedés) és furikáznak egy-egy jellemző útvonalon. Igazából helyi járatos buszként funkcionálnak. A viteldíj nagyjából egységes, de turistákról próbálnak többet lehúzni, úgyhogy alkudni itt is kell. Olyan 40-50 forint az átlagos díjuk.

A bemo elvitt minket a világ végére (az ember sosem lehet biztos benne, hogy értették-e, amit félig angol, félig indonéz nyelven előadott nekik, úgyhogy a bemoból kiszállás mindig tartogathat meglepetéseket). A hely, ahova megérkeztünk, a legkevésbé sem hasonlított egy pályaudvarra. Volt ott ugyan egy nagyobb beton placc, de semmi nem jelezte, hogy innen rendszeres (vagy annak mondható) buszjáratok indulnának bármerre is. Kérdezősködni kezdtünk és megállapítottuk, hogy valóban innen megy egy busz reggelente Bajawa-ba, ahova tartunk. Csakhogy most 11 óra van. És a helyiek csak mosolyognak rajtunk. Most vagy nem jó helyen vagyunk, vagy nincs ma több busz.




A várakozás mellett döntöttünk. Elvileg jönnie kell egy busznak Labuan Bajoból mostanában. Ezt még idejövetkor derítettük ki LB-ban. LB-ból reggel 6-kor indul a busz Bajawába, az dél körül ér ide, Rutengbe. A távolság ugyan csak 120 km, de a kanyarok miatt ennyi idő kell rá.

Ahogy várakoztunk, egyszercsak lefékezett mellettünk egy másik bemo, és egy német pár szállt ki belőle, akikkel előző este ismerkedtünk meg a szálláson. Hanna és Kristian Ruteng környéki kirándulást tervezett, de látva a dolog reménytelenségét, inkább csatlakoztak hozzánk. Négyen viszont esélyesek vagyunk privát fuvarra is, mert ha elosztjuk az autó költségeit, a buszjegy áránál leszünk. Azért várakoztunk tovább.

Úgy másfél óra elteltével befutott a busz, nagy nehezen lealkudtuk az árat (80. 40. 75. 40. 60. 40. Nem. Akkor kösz, maradunk. Oké, akkor 40.), aztán útra keltünk. Egymáson nyomorogtunk a helyiekkel, ami megszokot dolog és nem is zavar. ezúttal azonban egy picit csiccses pacák mellett ültem, aki beszélt angolul és egész úton indonéz-magyar szótárat gyártott a segítségemmel. Folyamatosan kérdezett, aztán lejegyzetelte a magyar kifejezéseket, majd mozaikként össszerakta őket és várta a hatást. Én csók te. Aludni együtt. Játszik fiú (playboy). Halál irritáló volt már. Aztán mikor felajánlotta, hogy ha aludni szeretnék, a vállára hajthatom a fejem, már tényleg nagyon zavaró volt. Mondtam is Jurajnak (a szlovák útitársam), hogy legközelebb ilyen esetben azt fogom mondani, hogy ő a férjem. Ilyenkor békén hagynak.

Bajawába megérkezve ért minket a meglepetés. Hűvös idő fogadott. Nem nagyon vannak itt a turisták felkészülve a hidegre, hiszen trópusi ország. Az Egyenlítőtől pár foknyira délre, száraz évszakban, nem hidegre számít az ember.

Szerencsére volt nálam farmer, mert februárban jöttem el Magyarországról, de már majdnem megváltam tőle Malajziában, hogy ne cipeljem feleslegesen. Még jó, hogy nem tettem.

Éjszaka jött az igazi sokk. A szállás épülete trópusi. Lamellás ablak, ami nem zárható teljesen, így mindig szellőzik a szoba, takaró nincs, csak külön kérésre. Magamra vettem egy pamut leggingset, egy pamutnadrágot, 3 pólót, egy hosszú ujjas pólót, egy gyapjú kardigánt és a polár pulcsimat és megfagytam éjszaka. Pedig plédet is kértünk.

Ennyi mindent vettem magamra
De nem volt elég...

Arról szó sem lehetett, hogy lezuhanyozzunk. Meleg víz ugye nem folyik itt a csapból (sehol), úgyhogy az ki volt zárva, hogy magamhoz érjek a fagypont körüli vízzel. Szerencsére hallottuk, hogy van a környéken, valahol egy meleg vizű forrás, ahová a helyiek járnak fürdeni. Alig vártuk, hogy másnap megmártózhassunk benne.

Reggel az összefagyott turistákkal megszavaztuk, hogy 10 fok volt éjszaka. Én kevesebbre tippeltem, de ezt fogadtuk el hivatalos hőmérsékletnek.

Bajawát megnézve a térképen, egész logikus a magyarázat különben: hegyek között, egy medencében fekszik, több, mint 1000 méter magasan. Tiszta síparadicsomi környezet. Csak a hó hiányzott.

Illetve: még csak az hiányzott volna!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése