2013. augusztus 14., szerda

Komodók Komodon

2013 augusztus 7.


Naplemente alatt hajóztunk be Komodo kikötőjébe.

Alig vártuk, hogy partra szállhassunk és sárkányvadászatra induljunk. Most tuti nem bújkálnak a sárkányok a nap elől. . .

Már a stéghez elénk jött a vadőr, hogy figyelmeztessen bennünket, ne mászkáljunk a strandon, mert ott bóklásznak a sárkányok. A modata végét már alig hallottuk, mert mint az őrültek, elkezdtünk rohanni a hosszú stégen a part felé. Sárkááááááány!!!!



Közben majd hasra estünk a röhögéstől, ahogy azt taglaltuk, milyen idióta turisták vagyunk már, hogy a vadőr távoltartó figyelmeztetését felívásként értelmezve eszeveszetten rohanunk a tilosba.

De végre megláttuk az első, nem házikedvenc típusú sárkányunkat.



Süsü egy darabig türelmesen hagyta, hogy fényképezzünk és hangoskodjunk körülötte, aztán egy hirtelen mozdulattal felkelt és elindult.... felénk. Reppentünk szanaszét, ugrottunk vissza a hídra (vagy stégre vagy mi az). De nem akart semmi rosszat, csak bemászott a híd alá (csőlakó hehehe) és többet elő sem jött.

Másnap reggel aztán napfelkeltekor keltünk, hogy egy gyors reggeli után újra lencsevégre kaphassunk egy Varanus Komodoensist.

Az éjszaka rettenet hideg volt és az indonéz szervezettséget dícséri, hogy a 8 utasra és 3 fős személyzetre igen elmésen úgy kalkuláltak, hogy 3 pléd elég lesz. Holott nekünk megígérték, hogy lesz takaró a hajón. A Szumátrai dzsungeles megfagyásom óta én már nem hiszek el nekik semmit, úgyhogy most is hoztam a pamut legginset, a hosszú nadrágomat, vékony pulcsit és polárpulcsit. Még egy harmad takaró is jutott (mivel a 3 darab 2 személyes ágyon is hármasban kellett osztozni), de így is halálra fagytunk reggelre. A hajónak nem volt kabinja, a nyitott tetőn aludtunk, amit csak egy ponyvával takartak le körben. Olyan 15 fok lehetett. Esetleg 17. Ráadásul a kormányosunk muszlim volt, ezért hajnali 3-kor feltétlenül fel kellett kelnie reggelit főzni, majd imádkozni. Nem nagyon bántuk, hogy 6-kor volt a hivatalos ébresztő a sárkánynéző miatt. Úgysem aludt senki...

Amint kitettük a lábunkat a hajóról, már láttuk, hogy az időközben odaért többi turistahajó utasai a parton tobzódnak és egy sárkányt (talán az elősző esti csövest) fotóznak teljes beleéléssel.



Reggeli jóga a parton


Gyorsan csatlakoztunk hozzájuk mi is. Helyi kísérőnket megkértem, hogy csináljon rólam egy képet a sárkány mellett állva. Erről esküszöm, külön cikket fogok írni, hogy milyen gyengeelméjű az emberek nagy része, ha a fotózásról van szó. Ha egy épület előtt állva kérek meg valakit, hogy fotózzon le, tuti, hogy én leszek a kép kellős közepén, a lábam alatt fél képnyi üres tér, de az épületnek max az alsó téglái figyelnek a képen. Nem tudom, miért van az emberek egy része ennyire ráfixálódva a lábakra, meg arra, hogy az embernek kell a kép mértani középpontjában lennie. Ha magamról akarnék képet, elmennék műtermi fotózásra. Hát nem az a lényeg egy ilyen látványosságnál, hogy legyen kép a látnivalóról és pluszban ott figyeljek én is a fotón, hogy jééé, tényleg itt jártam?!

Ezt sikerült fényképeznie. Nem bírt volna odébblépni 10 centit, vagy szólni, hogy tegyem le a kezem.
Margit, nooormáááális?!

A vadőr irodában be kellett jelentkeznünk és befizetni a kísérők díját. Szerencsére az össze többi jegy, amit előző nap invesztáltunk, érvényes volt 3 napra, így azt nem kellett még egyszer fizetni.

Itt több túraútvonalból választhattunk.


A közepeset választottuk, ahol egy vaditató és egy sárkányfészek mellett is elhaladunk majd, így talán nagyobb esélyünk lesz komodót látni.

Persze megint nem láttunk. Állítólag azért, mert a sárknyok mézesheteket tartanak.

Párzási időszakban - ami épp most van, júniustól szeptemberig - a komodók napközben rejtőzködnek. Ezt állította a vadőr. Előző nap túl meleg volt, most biztos túl korán van.

Én - bevallom - kezdtem kételkedni abban, hogy léteznek egyáltalán sárkányok ezeken a szigeteken a háziasított, konyhamalac-gyíkokon kívül.

Azért legalább óriás pókot láttunk a séta alatt (meg bivalyt, vaddisznót és őzet - lájtos vadaspark, semmi izgalom).

Mikor visszakullogtunk - nem kicsit csalódottan - a vadőr irodához, már nem nagyon bíztunk a szerencsés véletlenben.

És persze papírforma szerint ekkor tűnt fel pár varánusz.


Kicsit hosszabb volt 2 méternél

Végre sikerült alaposan megnézni őket és fényképeket csinálni. Halál viccesen gyalogolnak, mint valami részeg tengerész. Csináltam is róla videót.



1 megjegyzés:

  1. Nem lehet megnézni a videót. És egy csöves semmilyen bőröndöt nem lopna el! :P
    Zsiga

    VálaszTörlés