Rangga felajánlotta, hogy elvisz kirándulgatni, ha szeretném.
Saját vállalkozása van, rugalmas a szabadideje. A cége pólók tervezésével foglalkozik. Kaptam is egy "Gila Gili" (Őrült Sziget) feliratosat ajándékba. A helyieknek nagyon bejön. Ha ez van rajtam, mindenki leszólítgat és kérdezi, honnan szereztem.
Kirándulás címszóval elmotoroztunk délre, Kutába. A kuta strandot jelent. Ezért hívják így Balin és Lombokon is a partot.
Útközben megálltunk egy tradicionális faluban, ahol a népek jellegzetes sasak házakban laknak és ikat-szövésből élnek. Az ikat díszes mintázatú szőttes, amit szoknyaként hordanak vagy ágytakaróként használnak, esetleg a falat fedik vele.
Kuta tengerpartja végre olyan volt, amilyet úgy megálmodik az ember Indonéziával kapcsolatban. Türkizkék tenger, hófehér homok, vakító kék ég és napsütés.
Ha a víz nem lenne olyan hideg, akár még Tahitivel is versenybe szállhatna. Nem nyerne, de a részvétel is fontos : D
Visszafelé jövet benéztünk egy szövőműhelybe is, ahol a hagyományos technikával készítik az ágytakarókat és sarongokat. A technika elképesztő. Láttam én már perzsa szőnyeg csomózást, ami szintén babramunka, meg szőnyegszövést, ami szintén nem egyszerű, de ez itt számomra übereli az eddigieket.
Cérnánál alig vastagabb szálból készítik a szövetet olyan bonyolult mintával, hogy a szövőszéken futó fonalak kombinációjának megértése hosszú perceket vett igénybe részemről. Szeretem az ilyen kézműves dolgokat és általában hamar meg is értem a lényeget, de ebben az esetben csak bámultam és fogalmam nem volt, hogy bírják nyomon követni, amit csinálnak.
Ezután be kellett ugranunk megint a családhoz (nem bántam), mert majdnem 4 óra volt, és Ranggának mennie kellett a délutáni imára. Nem szívesen hagyják ki vagy halasztják későbbre az imákat. A napi 5-nek meg kell lennie, mégpedig az előírt időpontokban.
Amíg Rangga imádkozott, én a húgával és a feleségével belekeveredtem egy tejberizs-főzésbe. Merthogy itt mindenhez rizst esznek, de sosem édesen. És szóba került, hogy mi, magyarok milyen kevés rizst eszünk - hozzájuk képest. Említettem, hogy a legnépszerűbb rizses étel otthon kábé a tejberizs. Na, ezen kiakadtak. Hogy hogy lehet a rizst tejjel keverni. Meg csokival. Ezt meg kell mutatnom nekik, mert nem tudják elképzelni. Úgyhogy nekiálltunk tejberizst készíteni.
Itt a rizs különben picit más, mint Európában. Keményebb. És jobban is néz ki. Valószínűleg jobb minőség is. Annak ellenére, hogy Indonéziában termesztenek fahájat, nem annyira alapvető fűszer otthon, mint nálunk. És nem is őrölt verzióban tartják. Negyed 6-ra készültünk el az édességgel. Nagyon kíváncsi voltam, mit reagálnak majd rá. Aztán leesett, hogy még nappal van. Nem fogják megkóstolni, csak napnyugta után. Nekem viszont mennem kellett, mert másnapra még le kellett szerveznem a hajókázást a Gili szigetekre.
Úgyhogy csak sms-ben jött az infó, hogy nagyon ízlett nekik a tejberizs. Azóta viszont nem találkoztunk és csak udvariasan válaszolnak az sms-ekre.
Asszem látom az összefüggést. . . : D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése