A Kelimutu tavak után kijelentkeztünk a szállásról és Maumere felé indultunk. Ez lesz az utolsó állomásom Floresen.
Német barátaink még maradtak délutánig, de minden egyeztetés nélkül is biztosak voltunk benne, hogy találkozni fogunk velük Maumerében. Általában ugyanazokon a szállásokon kötöttünk ki eddig és minden állomáson egymásba botlottunk. Most sem lesz másképp.
Maumerében a Lonely Planet listájáról a második szállást választottuk. Az első drága volt és mocskos. Ez (Gardena Hotel) meg tiszta és feleannyiba került. Hol itt a logika?!
Jurajjal elszaladtunk kompjegyet venni (mingyán mondom mivan), és mikor visszaértünk, már előre röhögtünk, hogy tuti megérkeztek már a németek. És lám, épp akkor csekkoltak be. LOL. Meg se lepődtek, hogy mi is épp ott szálltunk meg. Elmentünk együtt vacsorázni és közben megbeszéltük, hogy másnap együtt mozdulunk tovább a tengerpartra. Ők is bírnak minket, mi is bírjuk őket. Ideje négy fős csapattá szerveződni. Már csak azért is, mert ők is azzal a komppal fognak utazni, amelyikkel én.
Maumerétől 24 km-re keletre vannak kisebb falvak varázslatos tengerpartokkal. Az egyik ilyet néztük ki.
A szállás nagyon egyszerű (és olcsó, 9 dolcsi reggelivel 2 főre), de szép és tiszta bungallókból állt. Távol a falutól és a főúttól. Kellett vagy 10 percet túrázni a rizsföldek mellett, mire odaértünk. Közvetlenül a tengerparton. Totál csend, béke, nyugalom. Gyönyörű strand, fehér homok. Ha még a víz is meleg lenne, akár Polinéziának is hihetném.
És nagy meglepetésemre a víz is meleg volt. Hihhhhetetlen!
Esténként csoportosan naplementét néztünk. Annyira Tahiti volt az egész! Csak dumáltunk és ettünk naphosszat, meg bámultuk a tengert. Ja, de maradtunk volna még!
Második napon betoppant egy cseh párocska, akikkel ugyanott ismerkedtünk meg, ahol a német párral, Rutengben. Velük is többször összefutottunk azóta, csak ők saját motorral utaznak, nem buszoznak. A srác Jáván tanult indonéz kultúrát az egyetemen 1 évig. Most ért véget, kijött hozzá a barátnője, és motorral nekiindultak Jáváról Timorra. Pár ezer km földön és vízen. Szép ötlet!
Kár, hogy véget ért az indonéz nyaralás. Ezen a szálláson akár egy hetet is elheverészhettünk volna a jó társaságban.
De nincs mese, mennem kell. Lejár a vízumom pár nap múlva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése