Floresi kiruccanásom egyik fő célja a komodói sárkányok megszemlélése volt, a másik a Kelimutu tavak meglátogatása.
A tavakról azt kell tudni, hogy változtatják a színűket pár havonta. A vulkán kráterében keletkeztek, így bővelkednek ásványi anyagokban, ezek pedig a hőmérséklet és a vízmennyiség hatására módosíthatják a tó színét. Állítólag a kék árnyalataitól a barnáig változhatnak.
A helyiek szentként tisztelik a tavakat. A legenda szerint a halottak lelkei ezekbe a tavakba kerülnek. A legvilágosabb, türkizkék tóba a gyerekek és ártatlanok, a smaragd színűbe a jó emberek, a fekete tóba pedig a kiskacsák (mielőtt Lengyelországba készülnének - természetesen) és a gonosz emberek.
Helyi turista szokás szerint napfelkeltére kell odamenni a kráterekhez. Nem tudtuk, miért, de ne a tudatlanságunkon múljon, hogy lemaradunk valamiről, ezért szorgalmasan felkeltünk háromnegyed négykor és vak sötétben felkerekedtünk az előző este kifejezetten erre a célra felbérelt motorral. A vulkán a falutól 13 km-re van. Ha nem hajnalban lett volna túra, még mehettünk volna gyalog is, de akkor kb éjfélkor indulhattunk volna és lehet, hogy épp a napfelkeltére alszunk be valami sziklának dőlve.
A tavak színe elég jellegtelen volt a napfelkelte előtt. Világoskék, sötétkék, még sötétebb kék.
Később tejes-kékesre változott az első és sötétzöldre a második. Nem volt igazi színváltás, csak a fény hatására tűntek más színűnek. A harmadik még árnyékban volt, az nem változott.
Ahogy egyre feljebb jött a Nap, úgy lett egyre türkizebb és smaragdabb a két tó.
Mikor az árnyék levonult a tavakról, elnyerték végleges színüket.
Türkizkék.
Smaragdzöld.
És fekete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése