2013. augusztus 29., csütörtök

Új-Zéland!

2013 augusztus 27.


A reptérről kilépve verőfényes napsütés fogadott. Itt nem hidegnek kéne lennie?

Mosolyogtam. Nagyon.

Belegondolva a dolgokba, most normál esetben mérgesnek kéne lennem. Magamra, amiért béna repjegyet vettem, a bevándorlásiakra, amiért kötözködtek, a repteresekre, akik felhívták a bevándorlásit, a Sorsra, amiért így alakította, a rendszerre, amiért ilyen szivatós. De nem voltam mérges. Amint kitettem a lábam a reptérről, valami totális "minden rendben van" érzés szállt meg. Mint amikor hosszú út után hazaér az ember és hirtelen elfelejti a hazaút fáradalmait. Csak bámultam körbe és mosolyogtam.

Itt vagyok, Új-Zélandon, ahova sosem vágytam különösebben, de most valahogy így alakult és vonzott ide valami. És most itt vagyok és minden rendben van.

Nehéz megmagyarázni az érzést. Valami olyan, mint amit New Yorkban éreztem 2011 májusban, mikor először tettem ki a lábam a metróból Manhattan-ben és körülnéztem. Akkor, ott az az érzés szállt meg, hogy "ide kell költöznöm". És 4 hónap múlva odaköltöztem. És jól tettem. Azzal kezdődött az életem felfedezése.

Itt most olyan érzésem volt, hogy "minden rendben van, jó helyen vagyok". 

Ide kellett jönnöm. Itt kell lennem. Még nem tudom, minek. Remélem, hamarosan rájövök.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése