Rinca és a házisárkányok

2013 augusztus 6.

A kirándulás első napján Rinca szigetét látogatjuk meg.

A hajóval majdnem 2 órányit mentünk, míg megérkeztünk a szigetre.

Miután befizettük a belépőt (2 dollár per fő), a fényképezőgép díját ( 5 dollár per gép), a kísérő vadőr díját (8-16 USD csoportmérettől függően), már csak a helyi idegenforgalmi adót kellett befizetni, ami 5 dolcsi volt fejenként. A legdrágább tétel. Papírt sem adtak róla, úgyhogy valószínűleg zsebre ment és az indonéz Apeh sem tud róla, hogy ilyet szednek a nevében. De itt voltunk, és ez a lényeg.

Kilátás Rincáról

A vadőrünk elmondta, hogy 4 útvonalból választhatunk, amivel bejárjuk a szigetet. A leghosszabb 3 órás, a rövidebbek 1 órásak. Mivel majdnem dél volt már, a sárkányok valószínűleg nem lesznek napos helyen, ezért azt javasolta a srác, hogy menjünk a rövid, de árnyékos útvonalon. Hátha belebotlunk egybe. De ne fűzzünk nagy reményeket, mert délben bujkálni szoktak. Kösz! Ki szervezte ezt az utat ilyen okosan?!

Az Y alakú fegyver

Az egy órás sétát a vadőrház konyhája mellett kezdtük, ahol pár komodói sárkány hűsölt a lepottyanó kajákra várva. Remélem, látunk vadon is varánuszt, mert ez a házikedvenc viselkedés elég kiábrándtó. A túra során láttunk fekete vaddisznót, fekete bivalyt és nem fekete őzet. Sárkányt egyet sem.

Keresd a sárkányt!
A képen 4+1 házisárkányt rejtettünk el... ;-)

Kissé csalódottan visszasétáltunk a konyhához, hogy legalább az ölsárkányokról legyen fényképünk, aztán hajóra szálltunk és folytattuk az utat a Pink Beach felé, ahol sznorkelezni lehetett. 

A part annyira volt rózsaszín, hogy csak másnap tudtam meg, hogy ez volt itt a Pink Beach...

A halnézegetés után felszolgálták az ebédünket. Meglepően sok és jó kaja volt. Rizs (az elmaradhatatlan), rántott tofu és tempe (ez majdnem tofu, csak szójabab is van benne), rántott hal valami szósszal, zöldségek, sült tészta.

Ebéd után továbbindultunk Komodo szigete felé, ahol az éjszakát töltjük majd. A hajón...